I WILL SURVIVE...

sziasztok!
mikor Lacáék készültek ki Londonba, a Final Countdown volt kiírva msnre. hozzán jobban passzol most ez a sláger. már az első napokban ezzel a jelmondattal koccintottunk a lányokkal.
de most igazán szükségem van a kitartásra. Ugyanis nem tudom, mi tortént, talán a tegnap esti kinti kajálásunk az oka, hogy G egyszeruen gyűlöl.
a tegnap tul szép volt. mosodában voltam, ahova szintén utánam jött párszor, de tulajdonképpen alig láttam. aztán melo után aludtam egy nagyot és Justinával nekivagtunk este a városnak. hirtelen felindulásból (bár már korábban kigondoltam) kilövettük a fülünket. úgyhogy most a bal fülemben felül van egy kövecske, nagyon cuki, kezdetnek pont jó:). aztán betévedtünk egy boltba, ahol találtam egy nagyon cuki ruhát, vagyis 2t belőle és lealkudtuk 47ről 20 euróra őket:). hazafelé elterveztük, hogy nem rontjuk el a napot azzal, hogy bemegyünk vacsizni, mert akkor pakolni kell, meg melozni előtte, hallgatni a boszorkány károgását, így vettünk tuti finom Gyrost(nem olyan jo mint otthon, persze) de olcsó volt és elég. a parton benyomtuk, Ágnesnek is hoztunk, így nem volt bent senki, akit ingyé dolgoztathattak volna. valószínűleg ez nem tetszett neki.
így már kora reggel leordibált, és egész nap folytatta. fél 11kor közöltem vele, hogy mivel vége a müszakomnak, ami tartalmazza a reggeli 15perces szunetet, és még ezernyi dolgom van, inkább este ennék a lányokkal, a munkaidőmből. hálás volt érte, lemosatta még a hátsó lépcsőt is velem, a raktárba vezetőt, csak hogy tudjam, hol a helyem. mert ugye klau mindig 11ig meglózik... nice
a délelőtt fénypontja, mikor G ordibált velem, hogy húzzak kifelé felmosni, ne csinaljam a többieknek a reggelijét, és elindultam, Irini szembe jött velem. megölelt, kaptam töle 2 puszit és mondta h majd nyár végén hív a bicó miatt, de többet nem jön...:(:(:(:(:( ami azért is nagyon erdekes, mert most fog megnyílni a teverna a poolbár mellett, ami kb +2 főt igényelne, így, hogy a bárban sem lesz senki... sejtem , könynedén megoldják majd, Janni elsütöget, a párban a főnök is elökörködik, aztán ha takaritani, mosogatni kell, majd rohanunk az étteremből.

jah, igen. hogy ébredtem. 6kor, mint általában, hót kómásan, már felöltöztem, és klauval dumáltam kicsit, akinek 2 napja estenként vérzik az orra (nem a stressz miatt, nem:))l mikor látom, hogy a ruháim mogott a falon egy bazi nagy bogár mászik. volt vagy öt centi, lefotóztam, majd feltöltöm, ha hajnalndó lesz működni a program.
természetesen abban a pillanatban mindketten magunkhoz tértünk, jött a pánik, most mi legyen. Klau kitervelte, hogy dobáljam ki a ruháimat a szekrényből és majd lefujja, de én ehelyett a folyosora futottam, szóval ez füstbe ment:). mit volt mit tennie, orvosi szakértelemmel rendelte a seprűt, lapátot, rovarirtót, én nagy óvatosan dobáltam be neki. és iszonyat mákunk volt mert a dög kifelé szaladt, nem a kupac mélyére:). mondanom sem kell, én is futotttam, úgy, hogy sikitás közben a keksz is kiesett a számból és mindenkit ébresztettem:D.egyszer ugyanolyan sorrendben , ahogy beadtam repültek a cuccok ki: Bogár, utána sepru, ütve izomból, "dögölj már meg, kiáltja a Hős:) majd megadta magát repült a lapát is, és a maradék. s mind aki jól végezte dolgát, visszafeküdt aludni:).én meg sokkhatás alatt indultam dolgozni, a folyosó végén vettem észre hogy papucsban vagyok:D. szóval, bocs, csak ezután jött Georgia...
és most, nemrég beszéltem Petrával, nagyon mennem kellett volna már fürdeni mert iszonyat zavart a só a bőrömön, de csak nem akarózott felállni. na megkönnyítette a dolgom a hatalmas poloska, barna... ami a vezetékeimen mászott, gyorsan érzékeny búcsút vettem, jött a rovarirto és futás a fürdőbe:). Klau természetesen átaludta:):). még mozog a dög, de hagy szenvedjen csak...wáááá. több chemotoxot használunk , mint naptejet:). éljen a nyár!
legközelebb új-zélandra megyek:).hjajjj
azért jót nevettem most a hajnali kommandónkon:). remélem ti is élveztétek a sztorit.
napok óta iszonyatos szél fúj. talán jelent valamit :s de nem a változást.
időközben megebédeltem, kis tulzással, tésztát tésztával, ahogy illik, és a főnökök hívattak. holnap muszáj takarítanom, pedig már azt hittem, megusztam. hiába mondtam, ez a 3. pozicio amit csinálok egy héten, nem izgatja őket, mindenre egy magyarázat van: ez a gyakorlatod, meg kell csinálni mindent. ha túlórázol , azt is. persze plusz pénz nélkül.
mellesleg harmadszor hallom azt a képtelen dolgot, hogy multhéten lecsekkolták a jelentkezési lapjainkat(épp időben) és látják, hogy elsőként én a szobalány poziciot jeloltem meg. miért, ha nem akarok ott lenni? kérdeztem: viccelnek? ki akarna inkább szobalány lenni, mint eladási osztályon dolgozni!? vagy az étteremben... dehát elbasztam, mikor leadtam a recepciót, azóta is ezt mondják. azóta sem bánom. és a mai nap után örömmel megyek a görög ajkú vén mamival dolgozni, ő legalább nem tud basztatni.(őt is ki akarják rúgni) amúgy hiába magyaráztam nekik, hogy 5 pozíciót kellett megjelölnünk, és abc sorrendben vannak, nem preferálhattuk őket, nem hiszik el. még a főnök sem...
ez az a logika, vagyis annak a hiánya, amiről panaszkodtam. egyszerűen képtelenek gondolkozni. egyszerűbb ugráltatni minket. azt még mindig nem tudjuk, mikor kapunk új lányt.(agnes augusztusban le akar lépni) mert ígérik és azt gondolják, elhisszük. ez olyan csel, mint az étteremben a 10perccel előrébb állított óra, amivel a mosogatólányokat akarják motiválni:)
gyökerek. fáj, hogy hülyének néznek bennünket. mert azt már megszoktam, hogy akármi történik, mi csak vendégmunkások leszünk itt, akiket kedvük szerint kihasználnak, de az, hogy lenéznek, hogy nem ismerik el, ha igazunk van, és a saját hibáikat is ránk kenik... azt nem tudom elfogadni. visszasírom a zarát:).

I will survive.... csak azért is. és olyan boldogan fogok innen elmenni, amilyen élvezettel a kiskutyi tépte a kirakatban lévő 100eurón felüli ruhát Karlovassiban.:)
ott is csak ez az egy élmény ért. szar ez az egész sziget. igénytelen, amilyenek a görögök. remélem sikerül feltöltenem a videót.
puszi