Adjátok vissza a körmeimet!

hjjjhahhjjj!


nem jó a helyzet.
tegnap délután kimentem úszni és napozni a 2 műszakom között. erre jött ki Justina, bőgve, de ő még a jobbik volt, nem vele ordibáltak, hanem Agnesszel, aki a szobájában volt magába zuhanva.hívta rögtön az anyját, hogy intézze a repülőjegyét. szerencsére az iroda csak hétfőn lesz elérhető, így remélem, addig lenyugszik, mert ha "takarítónő" lelép, én leszek a helyén, ez fix. talán 8 napot kell majd dolgoznom egy héten.
hosszú lenne leírni, mi volt a gond, természetesen rajta kívül mki hibázott, és a végén pont ők, 3an ordibáltak vele. értelmetlenül. Justina vele volt, és elkezdett veszekedni ő is, hogy úgy dolgozunk itt mint a rabszolgák, mire közölték, hogy a rabszolgáknak nincs tengerpartjuk h ott süttessék magukat délutánonként... még jó, hogy a napfényt nem sajnálják...
szóval próbáltam lelket önteni a lányokba, de ma nálam is betelt a pohár.
ugyanis G kozolte, hogy nem dolgozhatok úgy, ahogy azt sikerult 2 napja megbeszélnem vele, meg a managerrel, muszáj az eredeti tervhez tartani magam és ráadásul csak este fél 11 utan ehetek, nem a többiekkel, mert egy szunet jár. az mindegy, hogy 10 után már nincs munka... mindegy, ugy a logikus. a végén a csuklóján lévő órát ütöttem, hogy nézze meg mennyi az idő, hogy Klau még mindig dolgozik, és 11 óra, képtelenség időben végezni. "endaxi endaxi" mondja, de tudom, hogy semmi nem jutott el az agyaba, hogy holnap semmire nem fog emlekezni, csak arra hogy balheztam, es nekem soha semmi nem jó, mert gumikesztyűért kiáltok, ha budit látok...
annyirrrra de annyiiira fááááj az emberi hulyeség, hogy nem igaz. egyszerűen nincs rendszer ami szerint dolgoznánk.mindenki össze vissza.
mire pl megtanultam vasalni meg a mosodai dolgokat, kivesznek és mehetek takaritani:S. jó, ha leszek 3 napot az étteremben.
persze, ne is gondoljak sokat magamról. ma kozolte velem G, h nem érti mi bajom a felmosással( ebből derult ki h nem értette, a túlórával van bajom, nem a munka milyensegevel), de nekem ez a dolgom, nem pincérnő vagyok, hanem az asztalokat kell leszednem es megteritenem, a kajával mostatól ne foglalkozzak (csak ha o nincs ott) nekem mosogatni és takaritani kell. egyre többet, egyre több ember helyett. kajak takarito lettem... persze amikor fütyülnek, kötény le, seprű eldob és izzadtan, budosen vissza a vendégek közé mosolyogni.
de mától, megfogadtam, Eszter csak egy bunkó kis mosogató lesz, aki no spík grík, no spík inlish, nem mosolyog, nem visel tuszta ruhát, sminket, és nézzenek akkor igy.
hamar feltunt nekik a sztrájkom, a főnök felesége 2 ora mulva puszilgatott az erkélyen, hogy én vagyok a kendvence, ne szomorkodjak már. de ettől csak mégjobban bőgtem. mindegy. ma túlcsordult a pohár, ennyi.
de nem csak nálam. egyedül klau tudja magának bemagyarázni, hogy nem olyan gáz, hogy neki egyszerűbb megrántani a vállát és dolgozni tovább ilyen körülmények között.
lehet hogy igaza van, hiszen hiába panaszkodunk , semmi nem történik, legalábbis semmi pozitív.
naponta megeszek egy csomó salit (fujj de utálom már a paradicsomot!!) és gyümölcsöt, szedek centrumot, de a körmeim nem tövig, hanem a feléig vannak letörve, egyszerűen szétválik a víztől.
azért ma megvigasztaltak minket, hogy másik öt lány vár rá, hogy jöhessenek. persze egy hatodikat még nem találtak hozzánk, de jó ha tudjuk, hogy pótolhatóak vagyunk. ki gondolta volna...
nem tudok nem panaszkodni. sajnálom. szar itt. és alig várom, hogy hazamehessek:S.
hétfőn, ha minden jól megy, szabadnapom lesz, elutazom Karlovassiba, hátha megkezdődtek már a kiárusítások, veszek magamnak vmi szépet, hátha az felvidít.

valamelyik nap tanitani akart nekem a "mosogatócsaj", aki helyett szintén dolgozom, néhány görög szót, de leráztam, hogy semmi hasznom belőle, ha egyszer hazajutok innen, soha többet nem fogok ide visszajönni. pedig már hívtak, hogy jövőre... ahha:)
mert jövőre jobb lesz, ez az első év, azért ilyen nehéz... -.-'
már tervezzük, hogy tesszük őket tönkre mikor elmegyünk:).
kár hogy én távozom utoljára, szal nekem kell összetörnöm , ellopnom, összefestenem mindent. vagy felbérelünk egy két albánt hogy 26án gyujtsák fel egyszerűen az egészet:).

na pusz