PAINT IT BLACK

egy hét! és ha szerencsém van, 5 munkanap, ha nem 6, majd még egy szundikálás és elhagyhatom a börtönünket, hogy aztán nekivágjunk az igazi Görögország felfedezésének.
remélem segít velem feledtetni az itt elszenvedett hónapokat és azt, hogy utálom ezt a népet. ha végre én leszek a vendég. mert akkor ugye nagyon kedvesek és szívélyesek.
és akárhogy is, a természet szépsége és a barátok meglehetősen kompenzálták a negatív dolgokat, és mindez meglesz kicsit északabbra is.

rég írtam már. hogy mi történt azóta?
rengeteg dolog. Igazából minden a lányok távozása körül forgott, szinte minden nap ünnepeltünk és tesszük még máig is, hiszen szerencsére nem egyszerre mentek el.
A legelső madár, aki északra húzott , az akit legkevésbé hiányoltunk és ő viszont annál inkább minket és tegnap vissza is tért, Ő Georga.
10 napra kb megszabadultunk tőle és olyan békés volt minden és mki hogy az leirhatatlan.eleve kevés vendégünk volt 13áig, így fél napok alatt letudtuk a műszakokat, és kértük a fél nap szabadokat. aztán rájöttünk, hogy nincs értelme jót tenni nekik azzal hogy kevesebb lesz a fizetésünk, még lejjebb kapcsoltunk, személy szerint pl 10 szobát takarítottam 6 órán át, közbe filmet néztem, hajat mostam, átöltöztem és fél órával korábban lelkiismeret furdalás nélkül elmentünk Olgával ebédelni, aki ugye a housekeeperek főnöke, de mivel minden reggel a recepciós is voltam egyben, mert ő 11ig aludt, így egy szót sem szólt. egy fajta kellemes melankólia terült ránk és élveztük amíg lehetett.

aztán elkezdődött.

és innentől aktualizálom a bejegyzésem, meert ugye minden nap történt valami extra mostanság, szóval már csak 5 napom van hátra!
és már egyedül vagyok.
sajnos az előzőt nem tudtam befejezni, mert a lányok mentek szépen egyesével és mindig volt kit ünnepelni, és kiért távol maradni a géptől. mondhatom, annak ellenére hogy tele a szálló, mi meg csak fogytunk, a munka kemény volt, de az elmult 10 nap nagyon jól telt.
kicsit erőltettük ugyan hogy mindig mindenki együtt legyen, de a végén hatalmas pletykapartikat csaptunk, folyt az ouzo a vodka és végül kiszoktunk a poolbárba is, ahol 25%át kellett csak fizetnünk a koktélok árának, ha épp valamelyik vendég el nem emelte a számlát az asztalról , vagy nem a ház vendégei voltunk.
szóval keveset aludtunk, akkor is a parton, úgyhogy szép barna lettem, vagyok, és nem csak a bőröm:)
hanem a hajam is!!! egy lépéssel közelebb a valósághoz, vissza az igazi életembe!(a jelzőt, hogy régi (élet), sajnos vagy nem de már nem használhatom)
végre a naptól fakult hajam régi színében tündököl:)
az élet apró örömei.
azt nem is mesélem már, az milyen öröm volt, mikor a szemhéjamról és a fülem belsejéből súroltuk a festéket:), Justina nagyot alkotott, de megérte:).

aztán most már egyedül vagyok. nem teljesen, mert eszter még itt lábatlankodik mindenhol:), bár sokat segít, nem nekem kell lennem az étterembe!!:D ugy élvezem, távol a vitáktól, zenéim mélyébe burkolózva takaritok és mosodázom, 4-4 orákat egy
nap, igy szabad a délutánom.
ezért is volt, hogy sok időt tölthettem a lányokkal az utábbi időkben, a beosztásomnak köszönhetően 3kor végeztem , sőőőt, sokszor korábban is, mert együtt csináltunk mindent az utolsó napokban, addig is lássuk egymást a többiekkel.

így történt hogy mentem volna ki teregetni Justinához, mikor halálra sápadva találtam az ajtó előtt. remegett, mert amikor kiment az udvarra( ez egy hátsó rész az épület mögött, montain wiewval, de igazavol csak romos épuletek vannak:)) majdnem belerúgott egy döglött patkányba. és mikor megállt hogy felmérje a helyzetet, realizálta hogy van ott még több is, amerre nézett , csak patkányok hevertek, megmurdálva. szóltunk olgának, hogy ez igy nem buli:), kezdeni kéne valamit, mire jött Georga, hogy mit szarozunk, ezek semmik ahhoz képest amik Afrikában vannak. épp seprűért kuldte Esztert ( gondolom másnap azzal takaritotta volna a konyhát) mikor adtam neki kukazsákot, a kezére húzta és szépen elkezdte őket gyűjtögetni. kicsit sokk hatás alatt voltam, mikor láttam hogy feszül az átlátszó zacsi a hatalmas testek alatt, olga elment hányni, mi meg sikítoztunk. és aztán mint aki jól végezte dogát, visszament ebédeltetni. hmmm
ennél is érdekesebb hogy tanakodtunk, mi lehet az oka mindennek, mivel a szálloda szinte az utolsó épület és a gondnok nem rakott ki mérget (ugye van egy csomó kutya, macska), G megállapította hogy ez bizony kígyó,mert az szokta otthagyni a tetemeket.
én nem értettem, de megdöbbentő volt ezt hallani a pár nappal azelőtti kijelentésem után, miszerint az egyetlen dög, amivel itt még nem futottunk össze az a kígyó.

mert ugye van itt minden szép és jó, egyre több szobákban, egyre több a bárban, egyre több lábbal, hatalmas méretekkel, és valahogy, de rajtam is egyre több a piros viszketó kiutés, csípés, allergiás cuccok. nem egy fajta, most kapásból 3-4 kulonbözőt tudnék mutatni. ősz van, mondták ők. és ahogy Eszterem említette: addig örülj, amíg nem kígyóbőrben ébredsz fel:). na igen, pozitív.


aztán a főnökség 2 részre szakadt, mi meg az éjszakázásaink miatt egyre inkább a báros, Manager, Janni és Elena bandához kerültünk , ami miatt az éttermes, tulajdonos banda ki van akadva. szóval 2 tűz között vagyunk, mert mindig megy a harc a tulajdonjogokért, a pénzért az igazért, ki merre melózzon, na meg eszter miatt,mert G utálja, Michalis védi és ezért, hogy bosszantsa az éttermes bandát be is nyomja egy két órára hozzájuk melózni, mikor meg már mki kibukna, kimenekíti a bárba:). nagyon vicces kívülállóként figyelni mit művelnek. vagy hallani, hogy: visszavárunk Justina! de mi már Olgától tudjuk, hogy a báros bagázs nem lesz itt jövőre...
egyre többet hangzik el a kérdés, vissza jössz-e és én egyre biztosabb vagyok benne, hogy NEM! és napról napra határozottabban hajtom.
mióta javában csak takarítok, több mint 2 hete minden nap nonstop, a leggyakrabban használt szerek közé a rovarirtó mellé felkerült a listára a Voltaren is:) na meg a fájdalomcsillapító:).
de nem törődtünk vele, mindenkinek nagyon jól teltek az utolsó napok, kevés kivétellel.
ilyen volt Klau utolsó hete, amikor bejött a rossz idő és mi rohantunk ki az utcára és táncoltunk és ugráltunk és énekeltünk, amikor elkezdett esni az első eső ittlétünk óta, igaz nyári zuhé:).
márnap nem voltunk olyan boldogok, mikor az étterem külső erkélyes része, ahol a vendégek mindig esznek teljesen elázott, és a gipszkarton álmennyezet egyesével elkezdett lepotyogni nem kis mocskot hagyva maga után. pánikhangulat tört ki, mindenki a szállodában lebzselt. ekkor volt, hogy az ötödik pozíciómai is kipróbálva 2 napot dolgoztam a poobárban, amiből a másodikon beköltöztünk bentre, és nem győztük önteni a vendégekbe a kávét és az alkoholt, mert rohadt hideg volt.
ez 4 napig tartott. mikor klau távozott, kisutott a nap a tiszteletére. még egy utolsót napozhatott.
de nehéz volt búcsút venni a lányoktól. minnél kevesebben maradtunk , annál jobban egymáshoz húztunk, és annál rövidebb volt az elköszönés időtartama. ma reggel Justina olyan hirtelen pattant be a kocsiba, hogy a kamerát ugy adtam utána be az ablakon.
nem önsajnálatból, de ugye készültek a videók, ment a sírás rívás és nekem nem lesz akitől elköszönjek hajnalban, vagy aki képet csináljon rólam.
kicsit szomoru vagyok emiatt, de a másik szemem nevet:) mert már nagyon mennék.
akkor is ha nem leszek képes a tropára ment csuklómmal és hátammal csomagot cipelni:).
hjajj

szerencsém van, nem csak az utolsó napok étteremmentes munkáját illetően, de ha minden igaz Eszter volt lesz jelenbeli barátja ide jon kocsival és egyutt mennek haza, szóval haza tudok majd küldeni néhány dolgot. és hozatni is, bármennyire is nem akaródzik valakinek vastag pulcsit cipelni,mondván nyár van még. Igen , állítólag Athénnál meleg a tenger, itt elég hüsi, de azért tegnap belementem. olyan szél volt, hogy a hatalmas hullámok még a bikini felsőm is elvitték:) és utána többen köszöntek rám az átlagosnál a szállodába visszafelé. utolsó napokra ezt is megéltem:)

lassan szedem össze a cuccaimat, a gondolataimat és az emlékeket. legközelebb már csak leltározni jövök vissza.
addig is gondoljatok rám sokat! én is Rátok!
Hamarosan találkozunk!
puszi

SHOW MUST GO ON...

... Hallgattam, mikor megérkeztem Szamosra, és milyen igaz volt! Minden értelemben.
A régóta várt szabadságom véget ért, mehettem vissza a hotelba a tudattal, hogy másnap meló, és egy hétig legalább nem kapok újra szabadnapot, csak mert most olyan kiváltságos helyzetben voltam, hogy 3 napra elengedtek.
Persze az nem számít, hogy előtte két hétig szünet nélkül húztam az igát. De tény, hogy egyedül én voltam ilyen szerencsés hogy nem csak egy napra, jutottam el Kusadasiba, ahogy a többiek, hanem majdnem 4 napot tölthettem Izmirbe.

És ha a görögök nem is tudtak lenyűgözni, hát bátran mondhatom: az első látásra beleszerettem Törökországba!
ahhhh
Klau szavait idézve, már a hajóról leszállva éreztük, hogy szárazföld van a lábunk alatt, hogy nem egy rohadt kis sziget, hanem a végtelen van előttünk. Szabadság:)

ÉS mcdonalds és burger king és minden féle szemét kaja, amit már olyan réééééég nem ettem:D
Már csak a kínai hiányzik, és jól is lennék.

De kezdjük az elejéről, mert ugye nem egyedül mentem.

Alig vártuk a lányokkal, hogy túléljük az augusztust, mikor szünet nélkül dolgoztattak minket és tele volt a szálló - nyugtattak, már nem sok van hátra. Június vége óta hallgatjuk ezt. Ígértek heti 2 szabadnapot, ahogy az elején, és augusztus 3. hetén volt is egy lazítás,ami a forgalmat illeti, de mi ebből semmit nem éreztünk, mert mindig találtak vmit,amivel kitölthetik az időt, valamint a pultos leányzó is elment, a kutyusával, akit úgy imádtam:(, szóval semmi változás nem volt. Vagyis de. Szeptemberrel beindulnak a szezon végi ellenőrzések, és mivel nem akarták megint eljátszani a fizunkat, hatalmas hajtás volt, mindennek ragyognia kellett, ami másnapra ugyan olyan koszos lett. Aztán elkezdtek rászállni a lányokra: Esztert naponta rúgták ki az étteremből és hívták vissza másnap, ment az ordítás éjjel nappal, mki totál ideg volt, és a végén oda is eljutottunk, hogy közölték klauval, hogy nyugodtan hazamehet, mert úgyis csak panaszkodik, nincs kedvük nézni a savanyú képét. Mikor klau mondta, hogy ok, de fizessék ki a repulojegyének a változtatását, akkor még ok voltak megsértődve. Én könnyebben megúsztam, egy-két lelki terroros pityergéssel, mert nem akartam az undorító mosogatolany helyet túlórában vakarni a koszt az edényekról.
a lányok már számolták lelkesen a napokat, nekem még túl sok volt hátra a végéig, én a török barátom, Fatih érkezését tűztem ki célul és vártam, mint a messiást, aki színt visz majd a szürke hétköznapokba.
És az Északi-szél meghozta a megváltást a keserves, csalódásokkal teli hetek után.
Pénteken már ugrándozva takarítottam, és készítettem elő a szállodai szobáját, amit kevesebb, mint fél áron leboltoltam a főnökkel. Nagyon sokat kellett érte mosolyognom:), de végül is megérte, mert így olcsón kijött a szállás és vasárnapig itt tudott maradni Fatih.
Sajna sok programunk nem volt, mert ugye napközben dolgoztam, utána alukáltam. Első este csak a parton beszélgettünk a lányokkal együtt, szombaton pedig átmentünk Pitagórióba, a kedvenc falumba, ahol állítólag a sziget egyetlen rock klubja üzemel, amerikai tulajjal. Természetesen túl szép volt h igaz legyen: bár kivulről még rá is foghattuk volna h igen, elképzelhető, hogy. aznap este orientál muzik volt, szép belépővel, úgyh kihagytuk. Ennyit a szamosi lehetosegekrol...
Vasárnap, megint csak meló után "frissen és kipihenten" rohantam le pakolni és aztán az utolsó hajóhoz. És ahogy elhaladtunk az Ionia Maris előtt, olyan elégedett érzés fogott el, hogy az leírhatatlan. elhagytam a szigetet, a börtönünket:)
És amikor megláttam a távolban Kusadasit!!! ahhhhh
De hát az első benyomásom már írtam, a továbbiakban sem sokat változott a véleményem, hangulatos bazárok árusok mindenfelé, naplemente, fűszerillat, ordibáló árusok, teázók, stb. kipróbáltam az igazi almateát egy hangulatos kis teázóban , ahol régi nagy rockslágereket énekelt egy seggét rázó pasi:). nem rossz.
Este 11kor ment a buszunk kusadasibol Izmirbe és erről, muszáj sokat regélnem, mert a török miliőből egy modern metropolisba csöppentem. Valahogy nem passzolt össze a Törökországról alkotott képpel a fejemben. Eleve ott kezdődött, hogy van rengeteg busztársaság, választhatsz, privát cégek, egy nagyobbacska városban 5-10 irodával. Ezekben, az irodákban szépen megveszed a jegyed, lerakod a csomagod és mehetsz is kedvedre - nekunk 10.40re kellett visszamennünk, addigra már bent állt a kis busz, az irodás csinos! Fiatal mosolygós csaj integetett a járdáról, így vittek ki a buszállomásra, ami a városon kívül az autóút mellett van közvetlen. Ott átszálltunk a hatalmas légkondis gyönyörű buszra, amit már fél órával korábban, az első transzferbusz érkezésekor kinyitottak, a csomagok címkézve, az ülések számozva, stb. fent amint elindult a busz, jött a jólöltözött egyszemélyes személyzet, frissítő kéztisztítóval, majd utána hozta a dobozos jégkrémet, folyamatosan kínálta a vizet, teát, kávét, kólát, és minden kör után begyűjtötte a szemetet. ha vmi kínod volt, párna, pokróc vagy csak még egy jégkrém kellett gombnyomásra jött a pasi újra. Amúgy mentek a tv-k, épp a 24et és a szökést játszották.
Másfél óra múlva a kátyúmentes tökéletes utakon megérkeztunk Izmirbe, vagyis csak a három emeletes külvárosi buszállomásra, ahol megint közvetlen csatlakozással indították a kisbuszokat az egyes kerületekbe és a sofőr a házadhoz legközelebbi buszmegbe tesz le, mert pontos listája van az utasokról, senkit nem hagynak elaludni, vagy lekésni a buszt, ha a transzfert eléred, nem maradhatsz le.
Mindez 5 euró felnőtt jegy áron.
Elgondolkoztató.
És minden nagyon olcsó, még magyar viszonylatban is, nemhogy a tetves görögökhöz képest! nem véletlen, hogy nem hagyják őket az EUhoz csatlakozni.
Izmirben Fatih nővérékénél, Lemannál és a férjénél, Alinál szálltunk meg, egy nagyon szép lakóövezetben. Más szót nem találok, mert sem külváros sem kertváros nem volt, egyszerien csak békés, de ugyanúgy ott van a szupermarket, mint a bazár és az elektronikai uzletek, szóval pöpec:). most arról, hogy milyen zene szól a liftben, vagy milyen illatú a lépcsőház, már nem áradozok.
ami nagyon tetszett viszont, hogy elég sok a kóbor kutya és macska, fekszenek össze viszsa a járda közepén. Nem engedték az aktivisták őket évekkel ezelőtt menhelyre vitetni, úgyh be vannak szépen oltva és egy jól látható csippel a fülükben, azonositoszammal flangálnak békésen szerte az országban, szabadon.
Mivel későn érkeztünk és sokáig alukáltunk, így pont elkerültük Lemanékat, ezért első utunk a kórházba vezetett, hogy beköszönjünk nekik, ugyanis mindketten gyermekorvosok.
A kórház az kórház mindenhol, nem volt a legújabb, de semmi gáz nem volt vele. Ugyan úgy benyitogatnak a betegek és kézzel írnak minden doksit , mint görögben. Tőlünk is lenne mit tanulniuk azért:).
A kórház után a "szerelem útjára" mentunk, végig a pálmafák alatt kis sátrak, tele ezüsttel, antikvát könyvekkel, tetoválómesterekkel:)(ez csak nekem kakukktojás?:)) és minden kis vacak sátorban lehetett euroval vagy kartyaval fizetni.
És mit találtam?!?! A pesten vett ezüst angyalkás gyurumnek és az ahhoz passzolo szamosi angyalkás fülimnek az tokéletes mását medálban. Internacionális kollekció:). Gyönyörűek.

Hosszas séta parton, a gigánygyerekek fürödtek a kikötőben a kicsit mocskos vízben, de annak ellenére nagyon hangulatos és Izmirben már igazi kuriózumnak számítottam a sok török között, ott nincs annyi turista, mint kusadasiban.
Szóval az önbizalmam 5 perc alatt az egekbe szökött a sok bóktól, 10 perc után már hülyét kaptam tőlük, de jó volt:)
A belváros egy véget nem érő bazár! Mindent lehet ott kapni, postától kezdve cukrászdáig minden van közte, és fillérekért juthatsz genuie fake watch-hoz, vagy gagyi converse-hez, minden márkat megtálalsz a felismerhetetlenségig tokéletesen hamisítva. vettem is egy fekete tornacsukát. Akartam valami nagyon színeset, valami rikítót is, de nagyon hulyen nézett ki a lábamon:) helyette beszereztem egy fekete "eastpak" hátit, de azt mar csak utolsó nap. Ennyit a bóvlikról:)
Hétfőn kumpir volt az ebédem, ki se találnátok mi az! Igen, krupli:) imádom a török nyelvet is. Mindenféle cuccal, salival megtoltve a sima sutos krupli. nagyon pöpec, majd készítek otthon is.
Délután a Funfairbe mentunk ki, amit nem tudnék vidámparknak fordítani, mert csak egy kis része van tele játékokkal, amúgy hatalmas zöld övezet a varos kozepén, parkok, bazárok, és kiállítások mindenfelé. Na meg nyilvános WC, amit meglehetosen nehéz volt használnom, mivel csak egy zuhanytálca szeru dolog:), de állítólag higiénikus, bár cseppet sem praktikus. Legalábbis nőknek nem.
A vidámparkba 2,5 líra , vagyok úgy 35o-400 Ft volt egy kör, szerintem ez is baráti, de mi elrontottuk, mert rogton az ilyen teljes kört leíró fejjel lefelé lóbáló, gyomrot forgató hullámvasútra ültünk fel először és utána képtelenek voltunk tovább kínozni magunkat. De azért jó volt, ki kellett próbálni. Hossza séta után elmentünk a kerületnek azon részére, ahol minden kis összekötő utca tele van kávézóval, hatalmas babzsák fotelekkel és fiatalokkal. Mi is beültünk egy teára és egy vizipipára, hát nagyon hangulatos volt. Aztán megkóstoltam a török söröket, az egyik tequilaval van ízesítve – hmmmmm, a másik, az efhes is kicsit édesebb, mint ált a hazai. Szóval jók. Tökéletes nap volt!
Másnap Izmir másik felére mentünk át, az öböl túl oldalára, komppal, ami a helyi közlekedés részét képzi, és bár nem a leggyorsabb (30 perc, és 15-20percenként jár), a hangulata miatt meghagyták őket. És ugye a személyzet itt is megvan. Hatalmas bevásárló utcák, minden nyugati márka és rengeteg nekem semmit sem mondó de tüneményes üzletek, egyedi ruhákkal, nem túl drágán. Nagyon tetszett. Itt vettem az mp4 lejátszómat is, kb 6000ftért. Remélem bírni, fogja.
Aztán kedden délután siettunk haza, mert igazából ez volt az egyetlen délután, amikor együtt lehettem a vendéglátóimmal, mert addig ügyeltek és 36 órát húztak le egyszerre. Utána természetesen vacsorát adtak a barátoknak , egyutt főztünk, majd ők elmentek valami koncertre, mi pedig bornova! Eszembe jutott a kerulet neve! Nahát szólva bornova központjába , ami egy hatalmas nyitott bevásárlóközpont, tele Inditexes üzletekkel, étteremmel, ikeával, tescoval, és hatalmas. És ez csak egy kerület a 8ból asszem.
Mikor hazaértünk még leültünk mindannyian beszélgetni egy nagy gyümölcstál mellé, nagyon izgi volt, jól tudtam törökül mosolyogni.

Utolsó napon, szerdán elindultunk vissza Kusadasiba, és útba ejtettük Ephest, az antikvárost, ahol a világ hét csodája közül az egyik, az Artemis temploma található, és az antik görög színház… hmmm . engem nem igen vonzanak az ilyen ókori maradványok, de ez lélegzetelállító volt. Egyszerűen csodás. Próbálok felrakni képeket a fotóalbumomra, majd ott megnézhetitek, amit én is láttam. Szavakkal leírni aligha lehet. Fél napot töltöttünk ott, utána bazároztunk és pihentunk egy kicsit az árnyékban, mert nagyon meleg volt, majd kigyalogoltunk az buszmegállóba ahol egy bácsika hívott nekünk egy kisbuszt a semmi kozepére, vártunk rá úgy 20 percet és indultunk a kikötőbe. Még Kusadasiban maradt egy kis időnk mászkálni, 4kor kellett becsekkolnom a hajóra. Aztán nagy nehezen feltuszkoltam magam a rengeteg táskámmal, és szomorúan elhagytam Törökországot, vissza Samosra… jhajjj. Rossz volt megérkezni. Aztán mikor visszajöttem a hotelba, a lányok a nyakamba ugráltak, úgy örültek nekem, úgy hiányoztam és azóta is jó kedvem van, mert eddig nem igazán szoktam meg, hogy ennyien szeretnek, mindig én voltam a fekete bárány. Hiányozni fog ez a népszerűség. Arról nem is beszélve, hogy az otthoniaktól milyen visszajelzéseket kapok, már ezért megérte eljönni.

És egyik szemem sír, a másik nevet.
Mikor már megbékélnék a munkával, persze kitalálnak újabb és újabb szemétségeket, pl bár van vagy 30 vendégünk, nem kapok szabadnapot, mert… nem tudom, már meg sem indokolják, csak annyit mondanak, maradj csendben és dolgozz. Csak egy hét… ok tudom én, számolom a napokat! Már csak 18 nap, bár a szerződésem 25ig szól, valszeg 26án is dolgoznom kell, ugyanis teltház lesz, 2 emberre… már alig várom. Sajnos a lányok lassan elmennek, nagyon fognak hiányozni és mikor velük vagyok, mindig panaszkodunk, hogy azért még jó volna maradni és összességében jó volt ez… vegyes érzelmek a nyárral kapcsolatban.
De van itt valami, ami feledtetni fog minden szenvedést és nyaggatást, és talán a lányok hiányát is, ugyanis 27-éns végre repcsire szállhatok és mehetek Thessalonikibe drága nővérkémmel talizni, hogy együtt töltsünk el egy hetet, bejárva a kultúrált görög részeket is.
Majd onnan még egy hétre visszatérek Törökországba..:) szóval bocsi mkinek, én is mennék már haza, de kicsit megtoldottam a nyaralásom, ezt nem lehet kihagyni. Edirne és Isztambul vár.
De ezt a két hetet is belevéve már mindjárt otthon vagyok! El sem hiszem.
Hamarosan véget ér ez a csodás rémálom! Csípjetek meg!
puszi