
Hát vége.
Már Putnokról írok, utóljára.
kicsit összeszorul a szívem, és ugyanazt a kavart érzem ott bent, mint amikor vasárnap reggel, Isztambulból Szalonikibe megérkezve elindultam lefelé az utcákon és megpillantottam a tengert, az első dolgot, amibe szerelembe estem a nyáron.
akármilyen bogarak között is laktunk, jó érzés volt úgy felkelni, hogy mikor
kinéztél az ablakon,a pálmafák és a kék víz nézett vissza. vasárnap tudatosult bennem, hogy mindezt egy jó darabig nem fogom látni.
így hát a kikötőhöz közel leültem egy Starbucksba elfogyasztani luxus reggelimet, amit itthon úgyse engedhetek meg magamnak, nézve a horgászokat és a parton futó emberkéket.
és akkor eleredtek a könnyeim... a boldogságtól és a hiánytól. hihetetlen dolog volt érezni, hogy néhány óra és otthon leszek, az annyiszor emlegetett és visszasírt Pestemen és kis országomban, hogy végre megölelhetem a családomat és Haza jöhetek... izgatott lettem és boldog.
ugyanakkor mögöttem 4 hónap kemény meló, sok örömmel és bánattal, sok nyereséggel és veszteséggel és mindez lezárva 2 hét csodálatos nyaralással... ahhhh
szidtam magam. kellett ez nekem?!?! nem elég hogy én maradtam a legtovább mki közül, de nem egy, hanem 2 országtól kell búcsút vennem. hogy szeretjük mi, nők bonyolítani a dolgokat és szenvedni:) ... valóban jó érzés, csak fáj. ahogy A kis hercegből is idéztem: vállaltam vele a sírás kockázatát és meg is történt. de megkönnyebbültem tőle.
És ha megkérditek, megérte-e, hát bátran mondhatom: IGEN. hatalmas pozitív jel van a nyári kalandozásom végén és mkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele hasonló terveibe.
nem tudom, hogy írtam e már, de az tuti hogy sokat emlegettem, hogy rég megfogadtam: én Pestről már csak fővárosba és Nyugatra megyek tovább. ezzel szemben kikötöttem Európa Dél-keleti csücskében, majdnem hogy a térképről is lementem a világ háta mögött, egy unalmas kis szigeten, egy rakás barom görög és dagadt vén turista között, mégis életem egyik legszebb nyarát éltem át, iszonyatosan eseménydús volt és megtaláltam azt, amit/akit kerestem. elsősorban önmagamat:). és bár nem mennék már vissza Szamoszra, mégis ha újraélhetném, akkor is mindent ugyanígy játszanék.
és így a csöpögős duma után jöjjön a beszámoló a maradék hetekről.
Valahol ott hagytam abba, hogy a lányok elmentek és maradtunk Eszterrel ketten.
nem volt probléma mentes az utolsó hét sem, annak ellenére hogy én csak a mosodában dolgoztam már, ami igen megkönnyítette a dolgomat. Elszöszmötöltem egész nap 7-3ig, utána pedig jól megszokott módon aludtam a parton, fagyiztam a bárban, intéztem az utazásokkal kapcsolatos dolgaimat. jól elvoltam, és igazából észre sem vettem, hogy eljött a búcsú órája. a lányokkal ellentétben nekem nem kellett már dolgoznom az utolsó napomon, így kényelmesen bepakoltam, ugráltam kicsit a bőröndömön, kidobáltam 2 zsák kacatot és elfogyasztottam utolsó kajáimat, elbúcsúzva az emberektől. este kimentem még egy sörre a bárba, ott a főnököktől elköszöntem, majd pár óra alvás után már a reptéren voltam.
Egyedül akkor csordult ki egy könnycsepp a szememből, amikor felszállt a gép és a fülemben a Gone with the sin szólt. tökéletes pillanat volt.
ami hamar véget ért, amikor elkezdte a pilóta az irányt bevenni épp hogy felszállás után, számomra a vízhez nagyon közel, mert még a hullámokat is tisztán láttam, szóval beszartam rendesen és akkor már bárki énekelhetett nekem, nem számított, csak lapultam az ülésbe:). aztán lelkesen vártam azt az egy kis sútit amit hozniuk kellett volna a csajoknak, mert majd éhen haltam, de egyszer csak megszólalt egy hang: megkezdjük a landolást... MIVAN? lemaradtam róla:)
és thessalonikiben már izgatottan vártam hogy kilépek a kapun és meglátom Petrát, de először is alig találtam a kijáratot, majd totál máshol kötöttem ki, végül kiderült hogy még csak a parkolóban voltak, de sebaj, majdnem olyan idilli volt a emeletről leorditani és lebotorkalni a csigalepcson a 20kgos csomagommal, majd két puszit nyomni, mint ahogy elképzeltem és sokszor láttam már a filmekben:D. Back to the real world:D
NEVERMIND.
Azután megkaptam a lebaszást hogy lehet ennyi cuccom, nem fér el a csomagtartóban.
egy közepes méretű bőrönd és egy kis hátizsák volt mindenem, de a kocsi tényleg fullon volt a két lány cuccaival, aki az én potom 4 hónapnyi cuccommal szemben egy egész hétre kellett hogy pakoljanak, szóval érthető volt, teljes mértékben:).
a kajának azért örültem. úgy estem neki a házikolbásznak, mint aki már hónapok óta nem evett rendesen:). remek volt. majd nekiindultunk felfedezni a várost.
mindent bejárva és a jegyemet törökországba is megvéve maximum 3 óra alatt le is tudtuk Thessalonikit. elkönyveltem, hogy ettol sem szerettem meg jobban a görögöket és mentünk Délnek.
pár óra utazás után néhány eltévedéssel és egy fantasztikus gyrosozással megérkeztünk a Meteorák lábainál elterülő kisvárosba, aminek fogalmam sincs mi a neve, de a szállás egy kis mosolygás után olcsó volt és a kilátás is nagyszerű. még vasárnap délután felmentünk a kolostorokhoz, az egyiket meg is tudtuk nézni , a többit csak kívülről mert már bezártak. másnap reggel itt kezdtünk, alapos kis túrákkal, nem tudom hány ezer lépcsőfokot megmászva, de a maradék 4 kolostort is bejártuk és rengeteget nevettünk, szenvedtünk és tátottuk a szánkat az elképesztő kilátásokon. ez volt a kedvenc helyem egész héten.
még dél körül elindultunk Delphoi felé, és útközben jó sokat kanyarogtunk, de délután a jósdát és egy csomó egyéb követ is megnéztünk. vicces módon órák mulva, mikor már felüdülés volt egy szép fa a sok ókori izé után vettem észre egy képeslapon hogy a jósdánál csak egy hatalmas görög színházat és egy mégegy vmit hagytunk ki, de azon a napon ez nem az egyetlen elmulasztott dolog volt. út közben a thermopülát mulasztottuk el egy elágazás hibájából, majd a rendőrök igazoltatása miatt egy kis várost, ahol meg akartunk szállni aznap. igy kerültünk Galaxitibe, egy tündéri halászfaluba, ahol szintén először szállás után kuncsorogtunk, majd kocsikáztunk még és este sétálgattunk, söröztünk.
másnap innen indultunk Athénnak. kicsit morci voltam az elején Évire, hogy le akarja tudni egy nap alatt a fővárost, ahol annyi mindent meg lehetne nézni, de mikor megérkeztünk... jézusom... fél óra után menekültem volna szívem szerint. két óra idegbeteg vezetés és kavarodás után sikerült leparkolnunk a kocsit, és megállapitottunk h nem maradt semminek sem nyoma az oldalán, ami kész csoda, hiszen 2szer is meghúzta Évi, akinél rutinosabb és ügyesebb (na megy gyorsabb) sofőr mellett még nem utaztam, mégis így történt... akkor megértettem, miért utálja Athént.
szállodát itt is találtunk, tűzfalra néző kilátással:D, és aztán mentünk is az Akropoliszra, ami szép volt, de semmi extra, a kilátás nem rossz ugyan, egy végtelen fehér város, messziről, közelről ha kicsit a mélyébe megyunk 8. kerulet szinten van. mi a belvárosban szálltunk meg - nem látszott rajta. kb olyan mintha józsef krt.ról lefordul az ember. ahogy mi is végigmentunk a szokásos márkákkal telezsúfolt "shopping streeten' és vettunk egy jobbost, nem csak mocsokban, de tüntetésben is találtuk magunkat. szerencsére ezen nem lepődtünk meg, az útikönyv szerint ez mindennapos. másnap amilyen korán csak lehetett, mentünk is vissza északnak, Paraliara. útközben megáltunk lecsekkolni a kimaradt színházad delphoinál és elégedetten realizáltuk hogy nem mi voltunk a bénák, hanem lezárták spontán, mit az nekik, majd visszajössz jövőre. majd egy szőnyegeiről híres kisvárosban lehaverkodtunk a kutyákkal, vásároltunk néhány giccset és én ismét jót aludtam a kocsiban, mire kora délutánra megérkeztünk Olimpic Beachre, egy tengerparti tipikus üdülőhelyre. egész utunk során itt volt a legolcsóbb szállásunk és egyben a legjobb is, a tengerparton, csodás kilátással... hmmm. itt többnyire csak lazsáltunk, jókat ettünk, élveztük, ahogy szeretnek minket, magyar lányokat és hozzák az ingyen sütit, rákot kagylót stb, és fürödtünk is keveset. végre megtapasztaltam, milyen az a homokos part... annyira nem jott be:). 2 napot voltunk itt, majd péntek délután elindultunk thessalonikibe, ahol athénhoz hasonlóan nem találtunk parkolót, s így végül Chalkidikin kötöttünk ki, egy új, super szállodában, hatalmas ággyal, gyönyörű fürdővel... megkerdeztük, hol vacsizhatnánk, és leküldtek minket a faluba, amirol nem is tudtuk hogy van és ahogy az lenni szokott a véletlenül felfedezett helyekkel: gyönyörű volt és idilli. tökéletes utolsó este.
másnap visszamentünk sokadszorra thessalonikibe és kiraktak a lányok az irodánál, ahonnan egy óra múlva ment a buszom Törökországba, és ők is elindultak haza. szerencséra az idő csak ekkorra romlott el, egész héten csodás volt.
az utazás körülményeiről és a török nyaralásomról a következő bejegyzésben írok majd, mert leszakad a kezem már.
száz szónak is egy a vége: Görögország gyönyörű, a görögök barmok és mi hárman nagyon jó utazók vagyunk:)
köszi lányok! egy élmény volt! és puszilom Zsókát:D!
Adio!