BREAKDOWN

Tegnap a recepción kezdtem 3 órától. hallottam a rémhíreket előző este, hogy 40 öreg görög fog érkezni, de mivel a legtöbb komp és repcsi délelőtt érkezik, gondoltam nem lesz dolgom velük. amúgy is megnyugtattak, h mivel nem beszélek a nyelvükön, és valószínűleg ők sem angolul, így nem kell csinalnom semmit. 3kor még Eleni ott volt a recin, várt. akkor tudtam h gáz van, főleg, h totál feszült volt. majd megjött a tulaj Olga, a recepció supervisora, akit követett a busz, és ő is kész volt már akkor. na ez a 40 vén, fáradt, büdös öreg megérkezett, hatalmas ordibálás keletkezett, mert ők csak beszélgettek. mki töltögette a papirjait, és nekem kellett néhányukat a szobájukba kísérni. úgy néztek rám, mint egy kísértetre, a szokásos mit keresel itt, ha nem érted mit mondunk tekintettel, majd mikor kinyitottam az ajtokat... 1. szoba, az előtérben felbuktam egy olyan csomagtartó vacakban. 2. szoba, cipelem a csomagokat, be a szobába, elhúzom a függönyt, mert ugye be kell mutatni a kilátást, erre egy bazi nagy villanyoszlop, kopár dombok és szemét tárult eléjük. ez is ciki volt, nekem csak annyit mondtak a recin, h mountain view van...nice
3. szoba: az alaksorba kellett eleve levinnem , elszeparálva egy büdös vénembert, aki már a folyósón elkezdett panaszkodni, milyen sötét van. szerencsére csak a lényeget értettem. mutatom, nem baj, mindjart felkapcsoljuk a vilagitast, nyugi, erre kinyitom a szobat, totál sotét az is, mert a zsaluk be voltak zárva, hót állott levegő... tehát a szoba elő volt készítve. gyorsan lépnék le, de a pasi jon utanam, h morogjon a vilagitás miatt, mikor a szemben lévő szobában elkezdett ugatni a főnök kutyája...:D azt se tudtam , hova forduljak, a pasi meg hót idegesen kereste, honnan jön a hang... kellemes estéje lehetett. aztán visszamentem a pult mögé, jöttek a telefonok sorra, hogy nincs szappan, meg törcsi a szobákban. lemegyek a raktárba, természetesen nincs egy darab se tiszta, hoztam a személyzet foltos szakadt törcsijeiből jobb, mint a semmi alapon, majd körbe kellett mennem, és szappant osztogatni. na ez is érdekes volt, mert ugye sokan törcsiben nyitottak ajtót, "mi a f@szt zaklatsz" - mondtak kb. - van aki csak egy gatyában, van, aki belülről kiabált kifelé, hogy "ne" (ami itt az "igen" de nem tunt fel nekik ugy tünik, h kívülről nem lehet kulcs nélkül kinyitni az ajtót), volt, aki kiorditott, hogy "no spík inglis" és ennyi. és épp mentem vissza dühösen a többiekhez, hogy közöljem , én ezt itt nem csinálom tovább, mert nem vagyok egyszerüen képes rá és ez nonszensz, hogy görög és német tudás nélkül itt tartsanak. és akkor a büdi pasi a sötét folyosorol jott, és mondott vmit Olgának, amin ő totál kiakadt, elkezdett hisztizni, bőgni, ordibálni a fickóval, majd beviharzott az irodába, bebaszta az összes létező ajtót és otthagyott 40 mérges göröggel, akik szállingóztak le a hallba, mert az idegenvezető már várt rájuk, mentek volna kirandulni. ez volt az egyetlen szerencsém, mert fordított nekem a nő, rendes volt tőle. de utána Olga megint kijött, megint ordibalt, megint bőgött és megint vissza az irodába. nem hozott kellemetlen helyzetbe, ááá. majd bentről kiabált, h mit csinaljak, a felét nem értettem, mert bőgött. közben csörgött a teló, az idegességtől azt is elfelejtettem, hogy kapcsoljam a vonalakat össze vissza, amiert velem is kiabalt, de akkorra már senkivé vált a szemembe, szóval nem izgatott. a hall túlvégében néhány görög pasi a telefonjaba ordított, ami a "magyar" orditas 2szerese. ez ment 2 órán keresztül, mire az idegenvezető elvitte őket, közben a büdi pasi fujta a fustot a szemembe....
végül jött a manager, aztan olga vele ordibalt, akkor mar elegem volt, mondtam, h lelépek 10 percre mert bár nem értem, mirol veszekednek, ez nekem sok, szoval majd jövök 15 perc mulva, lejöttem a szobába, és kipanaszkodtam magam Klaunak. szegénykém. arra viszont nem gondoltam ,hogy Olga irodajanak ablakai pont a miénk felett vannak, úgyh párszor hallhatta a nevét. mert amikor visszamentem, ő is én is megnyugodtunk, behivott az iroodaba és bocsanatot kert , ha kellemetlen helyzetbe hozott volna... ááá dehogy...:).. de hogy ő is csak május ota viszi a recepcióót és azt se tudja mit csinaljon, és nincs ideje semmire, és hogy ki van akadva, és senki nem segít neki, és szidta a Boss-t szidta a többi recepcióst és mindezt nyáávogva, könnyes szemekkel. szóval ő a TULAJ,:). tessék tisztelni ezek után. jézusom, ekkora picsát. jó, 27 éves, de tipikusan a miller apuci elkenyeztetett kislanya és kicsit nehezen kezeli az ilyen helyzeteket.
utána már örültem , hogy a recin voltam aznap, mert elképzeli sem tudtam , mi lesz, ha ezek az állatok visszajönnek a kirandulasrol, és nekiesnek a vacsinak. 80 vendégünk volt vacsira, klau és georga ketten az étteremben...
nincs is 80 tányérunk:). sebaj, elneteztem a recin, majd megoldjak nem az én dolgom... gondoltam kis naivan, mert ugye amint beszabadultak, eszternek ugrani kellett, reci bezár és nyomás az étterrem. jó volt. igazán. az hogy megégettem az ujjam, hogy mindent összemocskoltak iszonyatosan hogy folyamatosan a mellem bámulják és bepofáznak, hogy ledobjak a kajat a földre, hogy egyfolytaban egymasnak megyünk klauval és G.val, mert nincs egy rendszer, ami alapján dolgoznank csak rohangalunk, mint a mergezett egerek, hogy a konyhában nincs hely h letedd a tálcád, mindez akkor tunt fel, mikor leesett a tálcámról az ásványvizes üveg és kb 200 darabra tört.
mit volt mit tenni, nevettem a vendégekkel és nekialltam sepreni, utana mar a seggem bamultak, de az sem érdekelt, még mindig mi, magyar csajok tartottuk maagunkat, mert Georga is csak kapkodott és hibat hibara halmozott, arcára kiült az utálat és egy hajszálon függött már ő is. mikor befejeztem a seprest, kijott hozzám, hogy köszi, mostmár mehetek, én meg csak pihegtem és megszolalt : welcome to greece! a görögök nevettek, saját magukon. amúgy ők is úgy utálják a saját nemzetiségű vendégeiket, mint kb mi a cigányokat, mikor kijott a szakacs az étterembe, csak ennyit mondott: greek... elhuzott szajjal. igen, ő is az és ők is ugyanígy esznek, ha nekiesnek a kajának. mindegy.
a reciről csak azt hallottam, hogy törnek továbbra is tányérok, ez egy ilyen délután és este volt, nem sikerült megúsznom.
és nem is fogom tudni, mivel az új román csaj csak elsején jön, addig 6 nap meló, túlóra, és őrület.
ma elment Vitalie, nem is bánom, hogy őszinte legyek. egy éhes szájjal kevesebb:) csak vicceltem. 5 nap alatt ér haza busszal Litvaniaba. jó útja lesz, azt hiszem.

ezt mindenképp el kellett mesélnem.
amugy megvagyunk, csak fáradunk, és a neheze most jön.
majd jelentkezem.
puszi

jah, és megosztok veletek egy kedves kis képet:)
már láthattátok korábban, most már van foroalbum is, lehet nézelőni.
http://samos.mephala.fotoalbum.hu/
csók

First Tip

nahát!
tegnap csoda történt. megkaptam az első borravalót, 2 eurot! wowww:). persze ugy dugták oda, hogy Georga ne lássa, ez volt a szerencsém. amugy volt 8 lady ausztriabol, akik szintén otthagytak tegnapelőtt 5 euro, hogy osszuk szét, de természetesen én ebből semmit nem láttam, mert G lenyulta. nem is izgat.
Viszont tegnap besétált egy csaj, hogy munkát keres. szerencséje volt, még este aláírta a szerződést, a recepciósunk szeme előtt, a saját helyére. meg az enyémre is. szóval viszlát unalmas délutánok!
nem tudom, hogy alakul innentől a helyzet, majd elválik. viszont a mosogatolányok vagy mától, vagy jövőhéttől 8 órában fognak dolgozni, és a szakács is kijelentette, hogy nem akar minket meglátni ott dolgozni, mert a mi helyünk az étteremben van. G csak huzta a szajat, de helyeselt. ezért ma egyedül hagy ebédeltetni. hal isten, lesz egy kis nyugim. a mai reggelit megint végigorditotta velunk, csak mert nem eszünk elég gyorsan... no comment. az afrikai túlélőnk ma már azt is előadta, hogy 4 évet élt apácák között:). egyre jobb lesz.
a beatle-ök mellett megjelentek a poloskák is.
ennek ellenére jól elvagyok. a lányok még mindig depiznek. lehet, hogyha majd nekem is budit kell súrolnom, átveszem az életérzésüket, főleg, ha az a főnök budija...
ooo ha láttátok volna mi mocsokban éltek ezek már egy hónapja. tegnap Klaunak kellett kitakaritani utánuk a szobát... egyedül a fürdőkád volt "tiszta":D.
végezetül itt egy kép a szobánkról. ez különb, a körülmények ellenére.
kész.
puszi

Days OFF – Girls Off

Ami egész héten a lelket tartja mindenkiben, az a 2 szabadnap hetente. Még… 2 nap, aztán később csak valszeg egy lesz, mert a lányok peregnek. De erről később- előbb a pozitív dolgok. Lehet fordítva kéne, ne legyen nyomasztó a vége, de most nem érek rá ilyenen gondolkozni.

Csak írok, mert mki zaklat, és semmire nincs időm, szóval vissza kell szokni a blogra. Sajnálom! De nem akarom minden szabadidőmet a gép előtt tölteni. Főleg, hogy egyre kevesebb van.

De tegnap volt, úgyhogy béreltünk Klaudianak egy bicajt, és nekivágtunk a semminek. Első elágazásnál megláttunk, hogy Kokkari „csak” 10 km-re van. Persze a város túlvégéről, szoval adj házzá még ötöt. Azt is tudtuk, hogy meredek lesz, de hogy ennyire… hát igen, végülis Samos egy bazi nagy kő, úgyhogy aligha van rajta egyenes út.

De a látvány mindennel felért. Ahogy elhagytuk a kibetonozott partrészt, fehér kövekkel boritott partokat, zöldellő vizet és apro szigeteket találtunk. Nem is volt baj, hogy sok helyen csak toltuk a bicajt, mert volt idő nézelődni bőven, sikítoztunk nagyokat, hogy lehet vmi ennyire gyönyörűűűű. Aztán a lábunk elé néztünk, ahol döglött cica, sok szemét, irdatlan sok szemét… mocskos egy nép, nem becsüli meg azt, amilye van. Majd megbecsülné… itt is elnyomtam a „minek dolgoztok, ha pár év múlva elmossa a tenger a szállodát” szoveget, de senkit nem izgat. Annak örülök, hogy elég csóró a szálloda és sokmindennel spórol.

2 óra múlva, szerencsére pont szieszta időre érkeztünk meg Kokkariba, egy tündéri szép kis faluba. Rögtön leültünk enni, mert farkas éhesek voltunk a szegényes reggeli után. Olyan jó érzés volt, csak ülni a tenger mellett és élvezni, hogy minket szolgálnak ki!hmmm . és a kaja… igazi görög, nem az, mint itt az étteremben.

Aztán sétáltunk, dinnyéztünk, sziklára mászva, úgy h a lábunk a tengerbe lógott majdnem, és sokat sokat mentünk még gyalog is. Bazároztunk, csináltunk rengeteg képet és 3 óra mulva elindultunk vissza. Kemény volt… de hazaértünk, és csak azért nem beszélek a száguldozós bicajos élményekről, mert tudom, h apu is olvassa a blogom és lesápadna nagyon.

Még nem mondtam, már a második földrengésemet éltem át itt. Elég gyakori, az egyik nagyobb volt, a masodikat alig ereztem. Vicces.

Aztán tegnap este visszaértünk és nem győztük áldani a sorsot, hogy nem dolgoztunk, mert mind a 4 lány sírt hétfőn. Az egyik ma fel is mondott. Fuck…. Pont a váltótársam, a legbulizósabb művészlélek litván pultos, aki eddig csak mosogatott és jövőhéten hazamegy.

Az én beosztásom is megváltozott. Elszóltam magam. De talán jobb is így. Nem is irom, hogy hogy dolgozom, mert ugyis borul az egész….
Vagyok recepción, étteremben, poolbar-ban, és néha takaritanom is kell majd. Szerencse, hogy megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék. Szerencse, hogy mindig Georgia közelében voltam, és tudtam neki mondani, hogy reggeliztetni és vacsiztatni szeretnék. Ennek ellenére Vitalie-t tették be minden nap a helyemre, aki a legkevésbé sem akarta. Mintha szándékosan szopatnának minket. És nem értem, miért, hiszen olyan jól meglenne mindenki a helyén, de senki sem ott van, ahol szeretne.
A recepció katasztrófa. Elvileg a tulajdonossal, aki amúgy a reci supervisora dolgoznánk együtt, 3-11ig délután. De az se jó ha ott van, az sem , ha nincs. Mert ugye a telefonok jönnek, a vendégek jönnek, akik többnyire görögök és németek, és én, sőt mi, Tatjanaval, aki heti 5 napban nyomja ott, egyik nyelvet sem beszéljük. Egyiken sem akartuk, határozott „nem”-mel utasítottuk el az ajánlatot, de ez a határozottság kellett nekik ide, úgy tűnik. Nos, ha ott van Olga velem, akkor jo, mert tud beszélni a görög vendégekkel, akik nem hajlandóak angolul beszélni, csak akkor, ha nekik ebből érdekük származik (dolgoznak, mert akkor könnyedén csinálják ált) és/vagy megunjak tizedszerre is elismételni melyik kulcs kell nekik.
Volt egy nagyon kedves német házaspár, a fickó beszélt keveset angolul, és amikor meglátták, hogy 2 heti felszolgálás után én állok a reciben, elbúcsúztak tőlem. Kérdezték, hogy honnan jöttem, meddig maradok stb stb, majd közölték hogy náluk is rengeteg a vendégmunkás, és hogy ez nagyon megnehezíti a saját fiaik helyzetét és nem jó ez senkinek sem, de azért Good luck! Köszi…
Tegnap 4szer csapták rá a telefont Tatjanara, mert angolul beszélt… de mi mossuk a kezeinket, ők választottak minket, nem forditva.
Szóval Olga ott van és nem mond semmit, eltököl magának, az a munkát, ami egyelőre egy embernek is sok, ketten végezzük, vagyis én csak állok, mert egy szék és számítógép van. Akkor, ha lelép a pasijával, vagy elmegy a szobájába vagy enni vagy csak megunja és kimegy a bárba, akkor ott maradok és továbbra sem csinálok semmit csak ülök, később netezek. Mindezt 8 órán át. Heti 2szer, délután. Nos, mivel erre a szigetre meglehetősen kevés járat érkezik, általában délelőtt és hétfő körül letudják a vendégérkezéseket is. Tanítani nekem nem nagyon tanítanak semmit, mert mindent maguknak csinálnak, megbeszélik egymás között görögül ha gáz van, vagy kell vmi, tehát kb fogalmam sincs, mi folyik ott, de így, hogy csak péntek, vasárnap dolgozom ott, nem is fogom tudni. Foglalási rendszerünk nincs, mert az drága. Papíron sem úgy megy, ahogy mi azt anno tanultuk, csak úgy, ahogy ők kitalálták. Csillagoznak, kötögetnek dolgokat, mindent iszonyat precizitással és lassúsággal, mert van idő. A csillagrendszer sem az náluk, mint nálunk, az fix,mert ami itt megy, az kész röhej.

Tudom, hogy minden szállodában megy a spórolás, és az a jó szakács, aki minél kevesebb pénzből tud főzni, de tőlünk elvárják, hogy viselkedjünk és dolgozzunk ehhez méltóan. Nos, kicsit nehéz úgy tisztának maradni reggeliztetés alatt, ha közben elküldenek raktárt takarítani és ablakot vagy bazi nagy edényeket mosni. De ez csak egy.
A szálloda nincs felkészülve annyi vendégre, amennyi érkezik. Még csak elég asztalunk sincs az étteremben, nincs elég tányér, terítő, lepedő, törölköző, tiszta szoba, és nincs elég munkaerő, aki mindezt tisztán tartsa. Mert mi nem tudjuk, főleg nem úgy, hogy hetek óta várunk a csodára, hogy valaki majd megtanítja nekünk, hogy kell a dolgokat csinálni. De szakember hiányában ez nehéz. Mert pl megkérdeztem Georgiat, hogy kell a tányért helyesen fogni, hogy kell a tálcát pakolni, és 3szorra is csak azt mondta el, „ha felállnak a következő fogásért, mehetsz…” ahha. Aztán láttam, hogy kicsapoltja a sört meg a bort meg minden, rárakja tálcára, 2 kézzel kiviszi, lerakja egy másik asztalra és egyesével pakolja, össze vissza. Így is szedi be a dolgokat. De elvileg neki étterme volt Afrikában. Tud néhány szalvéta hajtogatást, egyébként tanár. És ezek oktatnak ki minket.

Vitalie-t szó nélkül elengedték. Nem szaroztak vele, pedig akárki cserélt volna vele, de nem hagyták. Pénteken megy, és nem tudom, hogy ki fog helyette dolgozni. Bár sejtem. Bíztam benne, hogy kissé pótolhatatlanok vagyunk, mivel az jó pár hét, amíg a jobtruston keresztül ide a semmi közepébe új embert szereznek. Ha csak nem hoznak ideiglenesen egy görögöt, de aligha találnának olyat, aki ennyi pénzért dolgozna. Amúgy szarnak rá. Az elején jött a szöveg, hogy ez egy családias hely, és hogy ezért vannak úgy a dolgok, ahogy. Most megtapasztaljuk, hogy a család valóban család. Egymás között szétosztják a borravalót, köztünk meg a mocskos munkát és a maradék ételt, amiből egyre kevesebb jut.
Egyre több mindenbe belekötnek. Eleinte csak tilos volt albánokkal ismerkedni, mert utálják őket, most már nem mehetünk ki esténként sem, ha másnap dolgozunk… Tulajdonképpen minket is úgy kezelnek, mint az albánokat, mi sem vagyunk mások, mint akik ellopják a munkát a helyiek elől, nem fizetnek adót és levisszük a hely nívóját. Eleinte még röhögve mesélték, hogy pár éve a lengyel lányok hogy éltek, hogy dolgoztak 11ig, aztán buliztak, onnan egyenesen mentek dolgozni, napközben a parton aludtak, totál leégtek, és este megint dolgoztak. Pedig muszáj bulizni, ha más nem, csak esténként elhúzni innen és minden szabadnapon, mert különben belehülyül az ember. Természetesen tudjuk és ha nem tudnánk sem hagyják, hogy elfelejtsük, hogy nem nyaralni jöttünk. De itt mindenki ezt csinálja. Ők is.

Csak van akinek ez nem tetszik, mert fel van pörögve, mert Afrikában nőtt fel és nem tetszik neki a tempó, amit a görögök, és mi is csinálunk. Velünk balhézhat, akkor is ha nem alá tartozunk , a főnökségnek csak nyalizik. Ő a mi drága Georgiank. De ahogy a pókokra, már a rikoltozó hangjára is lassan immúnis leszek. Szóval én még jól bírom, de akarva akaratlanul is ragad rám a negatív energia a többiekből. Mindenki csak lógatja az orrát. És azt a néhány vidám esti órát is elvennék tőlünk. De nem hagyjuk magunkat, én legalábbis nem. Nem szeretek kijelenteni semmit, mert másnap mindig történik valami, ami lehangol, de én még nem bőgtem a meló miatt. Alázni otthon aláztak eleget, fizetni ott se fizetnének, de itt van, lesz erasmus ösztöndíjam, úgyhogy amíg ki nem rúgnak, már csak azért is maradok.

Tervezem, hogy meglátogatom Pitagorio és Karlovasi városát, ha szabadnapom lesz, és talán valamikor Törökországba is sikerül átjutni. És ha vége ennek az egésznek, akkor hatalmas nyaralás vár rám. Ráadásul szépen barnulok, az angolom egyre jobb és fogytam is… csak hogy pozitívumokat is soroljak.
Úgyhogy nagyon ne sajnáljatok, csak hagyjatok panaszkodni cseppet:).
Csók

things getting better...

rég nem irtam, mert nem volt mirol panaszkodni. vagyis nyilván, amikor a lányok megérkeztek szombaton, még az idegtől remegve álltam a mosogatónál sírást visszafolytva, ugy láttak először. aztán a melo végetért, és felmentem a szobaba, ott ultek szépen sorba, szomoruan, a halál sápadtan, hogy ok nem fogják az t csinálni amit én, és ez borzalmas. én meg vigyorogtam, mert georgia közölte, hogy a mocskos melonak vége:). azóta sokminden változott. először is, leköltöztettek a pincébe minket vasárnap, de reggeliztetesnél a lányok már integettek és mondták hogy van internet a lyukakban:)

egyébként meglepően széppé varázsolták, kaptunk függönyöket, ágytakarokat, polcokat, stb stb és egész otthonos lett. mégha kicsit dohos is. aztán ma megyek a bicajomért, amit a pultos Irini ad kölcsön nyárra, csak a kerekeit kellett megcsináltatnom. így megint megspóroltam sok pénzt, és remélem sok időt is ezzel.
ezek a dolgok annyira feldobtak, hogy a főnökeim csak nevetnek, hogy napok óta vigyorgok, mindez egy bicaj, meg a net miatt... nekik ez semmi ugye, mert amúgy természetes dolgok egy háztartásban, ám pont ezért a hiánya annyira kegyetlen volt, hogy csak na.

de a legnagyobb változást a lányok hozták.
eloszor is, hétfőt keddet megkaptam szabadnapnak, mert már van aki dolgozzon helyettem. aztán van társaságom. és nagyon kis aranyos, kedves, mosolygós lányok.
de ami a legjobb: én vagyok közöttük a legidősebb, en jottem a legkorábban, ezért már sokmindent tudok, ráadásul a gépemet is szivesen megosztom veluk(amikor dolgozom), így nemcsak hogy kedvelnek, de jönnek utánam, mint a kiskutyak:).persze inkabb szobánként mozgolódunk, foleg, hogy mki más idopontban dolgozik, nehéz egyeztetni, csak este, 10 utááán vagyunk együtt, de akkor nagyon:)

a kiskutyarol jut eszembe:bementem a petmarket-be. a kis beaglle 100euroba kerul, és már csak egyedul van. lebasztam a boltost, hogy szegeny kutyaval hogy lehet ezt csinalni, legalabb vizet adjon neki. nem reagalt semmit. de ma megnéztem, és volt vize. csak fekszik egész nap:(. szegény.
szoval vissza a lányokra. hagy mutassam be őket.
balrol jobbra:

elso lány a szobatársam, Klaudia, magyar lány ugye, corvimusos és nemcsak hogy az étteremben fogunk egyutt dolgozni, de ugyanazokon a napokon is, és ugyanakkor lesz szabadnapunkn is. ugyhogy valoszinuleg rola fogtok a legtöbbet hallani.
kicsit félős, kicsit csendes, de felém már kezd megnyílni, viszont Georgiatol parázik. mint mindannyian:)

aztan Agnes, aki a legkevésbé akart recepciós lenni, és mégis ő lett, mert a főnökök imádják a lengyel lányokat, és ő az:) de jó helye van ott, kis csini, vékony , csendes csajszi ő is. félénk még, de segítőkész ő is.

Vitalie, az amúgy litván, de itt ukránnak tartott leányzó érkezett először. beszél néhány nyelven, de az akcentusa miatt nem lehetett recepciós, ő a váltótársam, amikor Off-on vagyok, egyébként a főnök öccse, janni, rogtön kiszurta, hogy őt akarja a poolbárba.:) sztem nem kell magyarázni, miért. mindenki imádja, de georgia megkérte, varjon még egy gombot a blúzára:). kintre nem fog kelleni az a gomb:).

Justina szintén litván, Vita szobatársa. Housekeeper, amugy ő az egyedüli aki nem turizmust tanul. könyvelő lesz. jó nagyszájú, igazi északi tenyeres talpas csaj, ugy is mondhatnánk: jó munkásember:) de nagyon aranyos és egyfolytában vodkáért sóvárog a másik litván leányzóval:)

végül, de nem utolsó a sorban: Tatjana,, a román kis mindenes. ő Ágnes váltótársa, amugy pincérnősködik, mikor üresjárat van, akkor pedig takarít. valószínű, hogy ő is a poolbárban lesz egy két napot, amikor Vita nem dolgozik, mert már az első nap megtáncoltata az egyik német vendéget:).
hát ők azok, a kezükben pedig a jó kis "hazai" ouzo:)

amit a jó kis nem "hazai" lidlben vettünk, mert az is van, igaz, elég messze, szal kifelé a takaritono férjével vitettuk ki magunkat, visszafelé pedig taxival jöttünk, de sikerult sokmindent beszerezni olcsón. es gyonyoru onnan a kilátás.
hamarosan készül a fotóalbum is, csak még bele kell jönnöm a dolgokba, pl hogy osszam be az időmet helyesen, hogy mindenre maradjon.

jah, és Irinit kihagytam a sorból, ő a pultos ugye kint, és nagyon szeretem, tegnap is elvitt motorozni (szigoruan sisakban, no para), meg kilátókba, várásolni, meg tole kapom a bicajt és rengeteg információt.

ennyi.
jó itt.
de nagyon hiányoztok!
puszi

MINDEN CSODA 3 NAPIG TART

Ha eddig jól éreztem magam, hát akkor ma igazán sikerült lerombolniuk az illuzioimat. És nem hagyják abba.
Megbékéltem, hogy nincs internet, mert minek is az ide, ilyen gyonyorű helyre, vétek a gép előtt ülni, elég ha csak heti egy-két alkalommal jelentkezem, hiszen minden rendben van. Ma mégis úgy vártam arra, hogy kibeszéljem magamból a történteket, mintha az életem múlott volna rajta, pedig lehet hogy csak tulreagaltam a dolgokat – gondoltam utolag – de folyamatosan biztositanak felole, hogy nem.

Ott kezdődik ugye, hogy minden reggel a reggeliztetés helyett a raktárat kell takarítanom. Fehér ruhában, a mocsokban,a pókok között… nem csoda , hogy nincs szererncsém, annyit megöltem,vagy tettem ideiglenesen hajléktalanná az elmult napokban. Ugyanis ha elmasztak, nem bantotatm én, nem is mertem, de ha tudtam holna, amit most már tudok, megölöm mindet, sikítozva persze. Szóval ma egy ujabb raktarat takaritottam, ezt már végképp nem értettem , minek, mikor csak néhány mocskos szék volt ott és rozoga asztalok (mint egy műtőasztal, olyanok). 4szer sepertem fel, mire ugy véltem, hogy talán elkezdhetem felmosni,mert nem lesz minden tiszta sár. Ugy a felénél jártam, mikor jott a fonokom, Georgia, és kozolte, hogy MUSZÁJ tisztának lennie, ugyanis itt fog enni a személyzet. Elkerekedett a szemem, mivel a fal pereg, amugy ablak nincs, csak egy juk az egyik oldalt, ami beenged némi fényt az elozo nap takaritott gondnok raktárábol, valamint log egy korte a falbol. Termeszetesen, lázasabban suroltam, ha itt eszunk, ám legyen tiszta. Kaptam meg feladatot, nehogy hamar vegezzek: még egy raktár,még vagy ötven pók halála, majd az elotér, ahol mint a fáknak az évgyuruibol, ugy lehetett olvasni a cipotalpnyomokbol az éveket. Makacs foltok. Majd kivittem vagy ket doboz szemetet, de mivel a pince=raktár=étkezőrész nagyon kacifántos, sotét, nyirkos, budos, stb, eltévedtem hirtelen.
A felmosás kozben, mikor megtudtam, hogy itt fogunk enni, eszembe jutott, hogy jó, hogy még nem koltoztetnek ide, mosolyogtam egyet és el is feledtem a gondolatot, mindaddig, amig az eltevedesem során elém nem tárult a látvány. Egy romos szoba, csupa beton, kis pinceablakok, mészszag, neoncső,stb. –jézus, mi ez itt?!mint egy borton, gondoltam, majd tovabb mentem a sötét folyósón és még egy és még egy szoba, duplaággyal a kozepén, gondol, gondol, gondol, és mint micimackónak, olyan gyorsasággal esett le: 3*2=6, hatan leszunk, készul a szobánk….
Ha azon az „ágyon” Ákost látom meg egy másik nővel, nem tátom el akkorára a számat, mint akkor…  szó szerint leesett az állam.
Neeeem,nem lehet, hát ezek lyukak!!
Bementem, jobbra egy kisebb lyuk, abban egy másik lyuk a földön, majd vmi zuhanyféle, törött víztartály a budihoz, szocreál narancssárga kör tükör. Még beljebb = egy lépés: egy totál feherre meszelt szoba, betonkoporso a kozepén, duplán, „franciaágy lesz”, valamint az amugy erkélyre valo rozoga asztal, két muanyag szék, , törött éjjeli szekrény, torott szekrényajtó, kicsi minden és hideg, nyirkos, amugy pedig a szeméttároló és egyéb raktárak,a garázs szomszédságában.
Nesze neked tengerparti kilátás! Az ablakot kinyitottam, pont egy szintben volt a fejem a földdel… nem kell balkonláda, az tuti…. És elképzelni sem tudom például, hogy ezek után milyen matracra kell majd letennem a fejem…
Gondoltam, kiverem a balhét, hogy már pedig én nem alszom egy ágyban egy lánnyal, tiltja a vallásom, és a vőlegényem is ellenezné, de képesek lennének egy törött napágyra elszállásolni akkor. Annyira elvetélt ötlet, mint az ablakok pucolása, amit nem úsztam meg, csak kérdezte georgia: nem tudsz feljebb menni?nos, igy két méter magasban, a forro letran aminek a teteje derék magasságban volt, akkor, először nemet mondtam. Aztán jöttek a pókos ablakok, amit nem meséltem, de megcsinaltam szintén. Mikr egy pok leesett es felém indult, sikitottam egy nyagyot. Stavro, a szakacs lejött, hogy –WHAT?, mondom csak félek a pokoktol, erre megnyugodott, mert azt hitte, kigyot találtam.
Nos ezek után holnap reggel szintén itt fogok takaritani, és vasárnaptol itt fogok lakni…

Aztán vége a reggeli müszaknak, feljöttem a szobámba, elbőgtem magam, most az egyszer nem azért, mert hiányozik a családom, majd megnyugtattam magam, és elhatároztam, ha a lányok jonnek, jobb lesz. De kell egy bicikli, és amikor csak lehetosegem van el kell menni minél messzebb, a szállodától, mert nagyot csalodtam bennük.
Így egész délelőtt bicikli utan rohangáltam, eredménytelenül eddig, pedig már az édességboltost is megkérdeztem, nincs e egy fölös, használt bicaja, de nem. Majd beszéltem ugye veletek, a családdal, és még jobban megnyugodtam, hazajottem, és evés után realizáltam, hogy legalább a kaja jó. Igen.
A vacsora kezdetén megérkezett Vitalie, Észtországból,megosztottam vele a szobam, majd mentem vissza dolgozni. Szerencsere tiszta volt a padlo, nem kellett a végén felmosni, igy már 9kor végeztem, de elotte vacsi, megint görög sali…. Hmm. Jó életem van. Jöttem volna fel az uj lakotarshoz, mikor Georgia utánam szól, hogy vasárnaptól mind egyutt eszunk=a hat vendégmunkás lány, lent, ugyh holnap asztalmosás, minden…mondom ok, szerintem jó dolog, ha együtt vacsizunk, családias stb. nyálszöveg, mire közli, hogy Stavro külön fog főzni nekünk, nem azt esszük, amit a vendégek. Stavro csak mosolygott, mondja : special food for special girls – vagyis speciálisan maradékból főzött kaja a 6 gondosan szegény országból kiválogatott kákabélű mosolygós lányoknak.
Nem értem.
Egyrészt a sszálloda sosem volt és sosem lesz tele. Most 10 vendég van, 56 szobára. Igaz, ebből a személyzet azon része, akik nem lent fognak élni és sokszor annyit kapnak mint mi, elfoglal egy párat, de hát… ha minden másnap koltoznom kéne, se bánnám, csak ne abba a mocskos lyukba.
És kaja, mindig rengeteg marad. Igazából eddig is, én is csak akkor ettem, ha a vendégek befejezték, elpakoltunk, kitakaritottam stb. vagyis csak a maradékot. 6 lány… tényleg azt hiszik, kiennénk őket a vagyonukból? Persze sok mindent ujrahasználnak. Rutintalanul is feltűnik, hogy ugyanaz a kaja van, egyszer saját levében sulve, másnap fűszerezve. De hogy ilyen smucigok legyenek…

Mikor ezt is megtudtam, bosszusan jöttem fel és elkezdtem mesélni Vita-nak. Szegény egyik cigiről a másikra gyújtott. Jól fogadtam az első napján.
Amugy nagyon kis aranyos. Állitolag még két lány jön orosz nyelvterületről. Klau csak vasárnap érkezik, le marad minden „jóról”, a tengerparti kilátásról, a tiszta, csempézett fürdőről, a hatalmas üvegablakokból, a jó kajákból.
Nem tudom, hogy mikor, de valószínűleg az a privilégium is megszűnik, hogy bejárhatok Olga irodájába e-mailt küldeni, vagy a konyhába enni, vagy akár inni is. Mert ezek után aligha cuppanhatunk rá a kólaautómatára. Persze mindennek meg van az előnye. Amíg egyedül voltam, senkit nem zavart, mit eszek, hol lakom, merre megyek. Most hogy 6ra kibővülünk vasárnap, majd fog. Az, hogy az étteremben dolgozom, nem a recepcióban, mint néhányan fognak még közülünk eléggé mocskos meló, de ugyanannyira keveset fizetnek érte és legalább a kaja közelében vagyok, tudok csórni. Szóval megpróbálok örök pozitívan gondolni a dolgokra és legyőzni a pókokat, legyőzni a hiányosságokat és a hiányokat, kitartani, mert már csak 12x nap, és amúgy gyönyörű és kaland lesz és csak most kezdődik… de mi? A szezon, a tömeg, a még több munka, a heti 6 nap meló, ami itt azt jelenti, hogy 7 nap után 1 szabadnap…, a túlórák, a 40 fok feletti hónapok, remélem még több bogár jön. Ugyanakkor egyre inkább felfedezem a várost, egyre több új ismerőst szerzek ( egyre több nevet jegyzetelek), egyre többen leszünk és biztos jól fogjuk érezni magunkat itt, a kaja, a meló, a szállás ellenére is.
Ennek örömére holnap, azaz már ma, vagyik akkor a szombatot Vitaval töltjük, strandolunk, megyunk a városba, veszünk bort és megünnepeljük, hogy a nyáron utoljára alszunk rendes ágyban.
Jaszasz!

PROINO – AZAZ REGGELI

szerda, 2009. június 10.

PROINO – AZAZ REGGELI
Nos, ha eddig irigyeltetek, most nem fogtok. Azt hittem, könnyű lesz beletanulni a melóba az első pár hétben, ugyanis nincs még csak 20 vendég. Ahha.. eleve ott kezdődött, hogy tegnap este szólt Georgia hogy fél7re menjek le mindenképp, mert VIP vendég érkezik és tökéletesnek kell lennie mindennek. „it will be a good day to start.” Mondja. Már akkor nem hittem neki. Szóval fél7re lerohantam, addigra ő már pakolt ki – fogalmam sincs hogy mikor alszik a nő, de legalább 30 órát dolgozik naponta (gondolom télen) – én meg a tegnap este elmaradt felmosással indítottam. Aztán 7re el is készült minden, persze fél 9ig egy ember se jött. Tegnap este volt szerencsém megtapasztalni, mit művelnek ezek a bárban: egy all inclusive vendég (az összes vendég az most) annyit ihat és ehet helyi ételekből és italokból, amennyit akar. Egy nap átlag 20-25 italt isznak meg fejenként, ez azt jelenti, hogy mondjuk 2,5 liter ouzo vagy 7-8 liter sör, meg keverve minden. Pont ezért a bárban ezek a számukra ingyenes piák le vannak gyengítve, ezért nem dől ki egy sem a 40 fokban. De azért nem bírnak 7kor felkelni reggelizni, ezt megértem.
Nincs annál rosszabb tehát ha a nincs mit csinálni, mert a főnök elég kreatív és minden mocskos munkát rád oszt. Így pl. elküldött átöltözni, hogy szerez nekem létrát addig meg a gondnokot aki segít és meg kell pucolnom az ablakokat kívülről. Értitek, a fix bazinagy ablakokat, amik 2 m magasan vannak… mit volt mit tenni, átöltöztem, majd mikor leértem, mosolyogva visszaküldött, hogy a főnökbácsi, az igazgató, Karidis javasolta hogy ne most, amig a vendegek esznek:S. Remek. Úgyhogy holnap nem kell csak 8kor kezdenem, hogy délig dolgozhassak, így lesz időm reggeli után megpucolni őket… nem úszom meg. Hacsak nem dobom be az összest még ma este egy-egy méretes kővel. Bár amit ma kaptam ablakpucolás helyett, az sem volt leányálom. Levitt ugyanis a raktárba, ami most tisztább mint szokott lenni, hogy szedjem össze az olajttartokat meg sotartokat, meg lent rakjak rendet. Nos, amikor már a moly az üveg olajkiöntőt körbebábozza vagy mi, meg penész meg társai is megjelennek, elgondolkoztam, milyen is amikor itt rendetlenség van.
Fehér blúzban nekiálltam átpakolni az egészet, majd a kiválogatott cuccokat felvittem a konyhára és mindet el kellett mosogatni. Fincsi volt. Közbe kirohangáltam leszedni az asztalokat, meg tanulgattam mi merre van a konyhában. Jah, poén, hogy ugye tegnap ebédre kapros tésztát ettem, és itt mindent azzal főznek. (újabb ellenérv, Petrus) De az, hogy a virág mellé zöldnek is azt tegyék… az már sok. Pedig így csinálják.
A reggeli 10ig tart, utána ujra fel kellett mosnom, meg seperni, meg minden és fél11kor mehettem. Így kezd körvonalazódni a munkaidőm: reggel-este fél7től fél11ig. Georgia tegnap este a bárban hasznos tanácsokkal látott el ezzel: aludjak délután (megtörtént a parton) aztán, hogy ne flörtöljünk a vendégekkel, ne legyek hangos ( megjegyezte én nem vagyok az, de Irini a pultos az és utána még csomó pletykát mondott róla), de hogy beszélgetni kell a vendégekkel, főleg aki egyedül érkezik ( ezek ált. öltönyös pasasok) – mindezt egy jó pohár ouzo után. Mármint csak ő ivott, én nem. De nem fogom megúszni a piálást, ugyanis minden este, vacsi után ha végeztünk – ált fél10 - , le kell menni a bárba a maradék egy órára legalább, ami még a munkaidőből hátra van és inni valamit. Szóval az ouzo után mesélt még sok mindent, hogy amúgy ő tanár – szeretjük őket – és van 2 fia, szóval tudja milyen kamasznak lenni (ő is), de hogy bla bla és a végén arra jutott, hogy ő most az anyám. Amúgy tengap este is kontárkodtam a konyhába, hogy kicsit belelássak a dolgokba, meg ugye a ma reggel során kiderült, hogy sokan nem szeretik Georgiát, sőőőt. Még finoman is fogalmaztam. Van egy olyan érzésem, hogy mivel napi 8 órát vele fogok dolgozni, előbb utóbb én is átérzem ezt az ellenszenvet. De egyelőre még jól kijövünk, csak ne beszélne olyan gyorsan. Meg ugye tudnom kell egy két dolgot görögül is, de amikor azt válaszolja: ne, ne, - még, sikerült még megszoknom hogy ez igent jelent.

VRADHINO – Vacsiiii
Nem merem elkiabálni, de szeretem ezt a melót csinálni. Féltem a vacsoráztatástól és biztos más lesz, ha több vendég jön, de egyelőre nem túl megterhelő. Mindennel együtt így is végeztem 9.45kor, pedig várni is kellett a vendégekre, hogy lelépjenek végre. Jah, és közben megvacsiztam, de még milyet!görögsalit sajtszósszal, sajtos görög pitével… és spegettivel. Arra már nem tettem sajtot. Mivel nem tartom nagyon szimpinek az itteni húsokat, így mindig tésztát eszek,ami tuti egy hét múlva uncsi lesz, de egyelőre élvezem. Persze ne úgy képzeljétek el, hogy telefalom magam, mindenből csak egy keveset. Tényleg!
Szóval a vacsoráztatás a terítésből áll, a svédasztal megterítésével, aztán magyarázni kell a vendégeknek, hogy mi micsoda. Ma pl jött egy német pasas, hogy milyen leves van, mondom neki hosszas magolás után: sparagoza supa, néz rám furcsán, megkérdi: sparga?:) igen, így egyszerűbb. A görög édességekkel gondban vagyok, elég kacifántos nevük van, de szerencsére van időm megtanulni őket. Aztán leszedem az asztalt (kaja közben, mert legalább 4 fogást nyomnak, meg utána is), beszedjük a kajcsikat, kipakolunk másnap reggelre és fel kell mosnom. Ennyi. Ha van időm, akkor segítek a konyhán, egyébként az a dolgom csak hogy tiszták legyenek az asztalok. Nem várnak sokat tőlem, magyaráznak, mint egy hülyének és sokszor rám is fér, mert egy kukkot sem értek, úgy hadarnak. De nem gáz ez sem.
Vacsi után kötelező pool bar, ahol kiderült, hogy a szobatársam elveszett valahol Törökországban, majd holnap megpróbálják előkeríteni. Szegény…
Aztán sikerült meglépnem fél óra múlva. De befelé tartva elkapott a szakács, Sztavro és a főnökcsajszim, aki csak 27 éves és annyira flegmán beszél, hogy képtelenség megérteni mit mond, ő Olga.velük is ücsörögtem fél órát, kifaggattak mennyit fogok keresni és jót mosolyogtak rajta, hogy Sztavro első gyakorlata alkalmaval (atheni olimpia) egy hónap alatt keresett annyit mint én 4 hónap alatt fogok, ha megkapom az ösztöndíjat a fizumhoz is, mindezt akkor és még alacsonyabb bérezésben, mivel nem volt még akkor euro itt. Gondolom ezért ilyen elnézőek. Mindegy, megtudtam néhány dolgot.
Többek között a pultos „Jannni” ( a főnök öccse, ő a legszimpibb mindközül) bevisz holnap meló után a városba motorral, megérdeklődjük mennyi a net, mert van még egy 3. szolgáltató is. Aztán kiderült hogy az sok alkalmazott itt lakik a szállodában és mi is itt fogunk,csak még a földszinten csinálják a szobánkat. Valszeg az nem lesz olyan szép mint ez, de sebaj. A lényeg hogy itt leszünk, közel a kajához, közel ehhez a gyönyörű parthoz.
És remélhetőleg holnapra előkerül a litván leányzó is.
Egyelőre mindenki kedves, felszabadult és laza itt. Nem zavartatják magukat egyáltalán, én meg nem győzök hátra lépkedni, ha hozzám beszélnek, annyira közvetlenek.

„Ade Ja!”

That’s just a beetle - vagy mi

Az öcsém nagy autómániás. Már egészen kicsiként is kérdezte: neked Etter melyik a kedvenced? Nos, mivel gőzöm se volt, és igazából teljesen hidegen hagynak az a kocsik, kiválasztottam egy pofás kis sárgát közülük, a ww bogárhátút, az lett az én favoritom. Később bővült a kör egy mini cooperrel és azóta ahhoz az elvhez tartom magam, ha valaha lesz jogsim, majd autóm tuti a kettő közül lesz valamelyik, olyan kis pofásak. Ez idáig.
Ugyanis volt szerencsém megismerni a névadó beetle bogarat tegnap este. Rémálmomba ne jöjjön elő az a jelenet, ahogy próbálom letuszkolni magamba a zöld színű rizst a csirkecombbal :S erre elkezd mászni felém az asztalon. Georgia, a főnöknénim odarohan, mikor meglátja sápadt ábrázatom, kiáltja, „ne félj, nem harap!” felkapja és kidobja az erkélyre a 20 másik közé. Később segítetem neki még kint lomolni, és folyton jöttek. Wáááá! Szóval, Balu, többé nem kedvencem a ww. Sorry.

Aztán nem tudom rémlik-e valakinek az a Jóbarátok rész, mikor lemennek a tengerpartra és Mónikának sörény válik a hajából a tengeri levegő hatására. Számomra totál megdöbbentő volt realizálni hogy mivé lettek egyenes tincseim. Szép hullámosak. De nem baj, tetszik, legalább van tartása és többnek tűnik.

Ma még mindig nem kell semmit sem csinálni, just relax, úgyhogy megmártóztam a tengerben. Elég hűvös,főleg ha nem úszkál benne az ember, de gyönyörű tiszta. Az elején kicsit gáz a kavicsok miatt, de pár lépés és már homokos, aztán pár lépés és már nem is érzed, olyan mély. Viszont baromi sós és tök jó benne lebegni. Csak egyedül még kicsit uncsi. Egyébként a part egy része napernyőkkel meg ágyikókkal a szállodáé, így nem kell érte fizetnem. Úgyhogy olvasgattam kint a parton. Érdekes, hogy itt a legmelegebb 2 után van, úgyhogy délelőtt még lehet fürdőzni kényelmesen.

Holnap érkezik egy leányzó, és én is elkezdek dolgozni, addig még felfedezem a várost. Kíváncsi vagyok, mi lesz az ebéd, mert reggelire főtt tojást ettem sültkrumplival.
Pihizek sokat.

Jia szasz!

my position:)

Eszembe jutnak a kolis évek, ahogy itt ülök, internet nélkül. Hihetetlen, mennyire függő lettem, (pedig Nálam aztán vannak sokkal rosszabbak is) és mennyire megszokottá vált pár év alatt ez a vacak, ami igazából totál nélkülözhető, mégis mintha félember lennék a hiányában. Pedig anno a „gépteremben” egy használható gép volt, meg még egy ami néha működött, ha az égiek úgy akarták, de pl egy email megnyitására 15percet is lazán vártunk. Most meg…
Na mindegy, elég a siránkozásból, remélem Kisszívem elérte Klaut és jövőhéten úton lesz a mobilnetem. Akkor aztán lehet bőgni a webkamera előtt. Kevésbé ciki , mint ma a netkávézóba, de úgy megsajnáltak, hogy nem kellett fizetnem érte egy centet sem, pedig kb 5 euro lett volna.:) nájsz.
A megspórolt pénzen és az elpazarol könnyeken vettem egy jó kis szamoszos törcsit az egyik bódéban.
Ma ünnep van, minden zárva, de annak ellenére sikerült rendesen felfedeznem a várost. Nem túl szerencsés a fekvése, ugyanis egy meglehetősen zárt öblöt szinte körbe ölel az a párhuzamos 5 utca a part menten. Így egyik végéből totál rálátni a másikra. érted!
Szerencsés a szálloda fekvése is, ugyanis ezen hosszú településnek a legeslegszélén van, ami szerencsés, mert távol esik a kikötőtől, ahova ma is 2 Titanic nagysagú hajó jött be, a maga kis szemetével.
Szóval úgy kell elképzelni, hogy van 2 főutca párhuzamosan, felettük pedig több kicsi össze vissza, de azok csak lakóházak többnyire. Szóval a 2 útból a lenti a parton megy végig, ami nálunk, a keleti végen még elég járhatatlan, igazi kavics, nád, kő – köszi papucskám hogy nem hagytál cserben – beljebb viszont kinövi magát és a kikötőbe vezet s onnan tovább, tele étteremmel. Feletette az egyetlen tőlünk induló betonút, ami itt felénk csak egy két kocsmával meg szórakozóhellyel van kihasználva, beljebb viszont tele van giccsessel, ruházati bolttal s minden egyébbel. Természetesen az egyetlen nagyobb bolt,a mit találtam az a túlvégén van a városnak, sőt, a lidl meg a városhatáron kívül már (oda mar mentem ki) szintén ellenkező irányban. Így végigjárni a várost az én haladós tempómban is jó másfél óra, ami nem lenne gáz, ha nem sütne a rohadtul a napocska és nem lenne 50fokos a lábad alatt az aszfalt.
Amúgy itt mki motorral jár, mást sem lehet találni,csak rent a motor meg motor alkatrész üzletet, aránytalanul nagy számban.
Az emberekkel kapcsolatban eddig elég kétes érzéseim vannak. Egyrészt tetszik az életvitelük, szép, rendezett házikók, beszélnek angolul, de mosolyogni még nem láttam öket (kivéve a szállodában) és a saját portájukon kívül nem igen foglalkoznak mással. Az, hogy a pub fala mellett áll a szemét, az már nem az ő dolguk. Sajna a kikötő felé a vízben is lehet látni szemetet és ha az idilli környezetben a bokrok tövébe nézünk… na jo, ma találkoztam egy döglött cicával. Azt még el is fogadtam, mert tudom, hogy már nem szenved tovább, de amit egy „petmarket” (beszélő név) kirakatában láttam az ledöbbentett tisztára. Picike bolt nagyon de az üveg mögött terráriumban(lehetett v 1 m3) összevágott újságpapíron feküdt egy kis beagle (a Te kutyád, Szívem) és egy golden retriver alatta. Kidőlve szunyókáltak, persze egymás alatt elkulonitve. Szegénykék. Úgyhogy vannak ám kegyetlenségek itt is. Sőt az egyetlen parkban ahova le lehet ülni anélkül, hogy kávézó lenne vagy vmi, ahol fizetni kell, a padon egy hajlesz szerű ember is feküdt. Itt is sok a vén, sok a dagadt, kevesebb az igénytelen és legalább van pénzük, de az tuti hogy nem fogom hamis illúziókba ringatni magam, mert sok minden van ami visszaránt a földre.

A szálloda amúgy szinte az egyik legjobb, amit láttam, és annak ellenére, hogy még a pozíciót sem tisztáztuk ( majd később a medence melletti bárnál), mindenhova bejárásom van. Na jó, a főnök irodájában egy bazi nagy fehér kutya fekszik kikötve, akkora mint egy napozóágy, oda nem mennék be. Amíg meg nem szelidítem.
A tengerbe sem mentem még, pedig nagyon hívogat, de egyedül nem lenne az igazi. Majd max holnap.
A szállásról még nem tudok infót, csak annyit, hogy ami eddig volt az túl picinek bizonyult, úgyhogy keresnek másikat. Asszem a ma estét még a szállodában töltöm, de szívesen mennék már belakni, ugyanis én vagyok itt az első vendégmunkás, szivesen lefoglalnám a legkényelmesebb ágyikót. Na jó, kettőt… majd ma megkérdezem, hogy hányan leszünk és hogy lehetünk-e egy szobában, okés, Klau?

Adok Néktek Jobtrustos lányok némi infót. Irinát időben kezdetek el kérdezgetni a transzfel felől,mert nekem pl ma írt (egy hét után) és még a pontos címet sem tudta. Szóval hasznos volt tegnap tízig kapcsolatba lépni a managerrel, eleve reggel már várt is, szobát foglalt nekem stb. amugy nem biztos hogy realizálta volna, hogy egész este utaztam és fáradt vagyok.
Kártyát Athenban vegyetek, mert Samoson pl marha kicsi és üres a reptér, nincs semmi sem. Én a presspointban kaptam, vettem hozzá kreditet is, 9 eurosat mert a Sim-en nincs.de mivel azt a pasi egy blokkon adta oda, elkezdtem értetlenkedni, meg kerdezni h van e benne instrukció stb és megunta, elérte a telómat, 2 perc alatt megcsinalta, sim-estol, feltoltesestől, szóval jól jártam, nem kellett vele baszkódnom. Nekem amugy is bonyolult volt, amit irina irt.
Aztán athénban nem tudom miért, de nem vetették le velem az ékszereimet (nem neztek ki ezustnek), csak az övem, természetesen rögtön besípotam és onnantol jött a jó kis motozás, a kapucnimtól kezdve a talpamig végigmotozott a szőke cica a reptéren. Szigorúan neilon kesztyűbe, nehogy baja legyen, kár hogy nem cseréli közben…
Aztán hozzatok sok vékony és vilagos ruhát, de egy két pulcsit is, mert estére elég hűvös van, és egy jo kis szandit, amibe nem rugod le a labujjad, ha bámészkodás közben nem figyelsz a görönygyös utakra. Amúgy itt is kapni mindent, olcsot, dragat is, nemhogy krétán, szóval nem biztos h meg kell tömni azt a 20kgot, mert még húzni is nehéz.
Ha tudok még vmi infót vagy történik vmi új, akkor jelzem.
Adios!


ESTEL, DO NOT STRESS! - ez az egyetlen hiba amit elkövethetek. Még nem sikerült.:) még…


Túl vagyok a megbeszélésen és mintha sejtettek volna valamit, visszafelé beküldették velem a papírjaimat a főnök irodájába. És a kutya nagyon barátságos

Nem volt itt semmi interjú, a főnök elmondta a szálloda imázsát, amit követnem kell: Be friendly and SMILE, do not stress. Nem számít, mit tanultam vagy dolgoztam, vagy milyen nyelven beszélek, az a lényeg, hogy úgy tudjak dolgozni a vendégek között, mintha én is nyaralnék. Amugy a Services részlegen kezdek, később majd a bárban leszek.
A szálloda méreteit tekintve igazából gondoltam, hogy hosstessre és animátorra nem lesz sok szükség, szóval vagy takarítok, vagy felszolgálok, ő dontott: you are going to be a waitress. Good
Ettől eltekintve hosszasan fejtegette, hogy nem az apám, de felelős értem, úgyhogy bármi van, forduljak hozzá bizalommal, neki is van egy 17 éves lánya, tudja milyen hülyeségeket vagyunk képesek csinálni, de viselkedjünk normálisan a szabadidonkben is stb.
Egyébként azzal kezdte, hogy anno ő is Párizsban töltötte a gyakorlatát és tudja mit érzek, de mindent megtesznek azért hogy kellemesen teljen ez az idő, és még vmi: you are free, go wherever you want… fel is tűnt hogy igazából itt nincs kerítés, a szálloda bárja a medence mellett is őrizetlenül van egész este, tele piával, kajával, napágyakkal az udvar.

6an leszünk itt diákok, lányok, „ketten” jövő héten érkeznek, a többiek azután. Szóval jövő héten les elmondva minden pontosan a többiekkel együtt, sejtem, addig ellébecolok itt a 20 vendég között. Egyelőre maradok a szállodában néhány napig. Milyen kár.
Vizet nem lehet inni, de kapunk , most is kaptam, csak kérni kell ha elfogy.
Kajálni mindig az étkeztetések előtt vagy után tudok, sanszos azonban hogy 7kor kell majd munkába állnom. Mondjuk nem bánom, nekem az is megfelel, ha a délutánom szabad.
Szóval ennyi.
ui:
ezt a levelet a masodik fonok csajszim irodajabol toltom most fel:) micsoda bizalom

First

Welcome



Összetörtem. Nincs internet csatlakozási lehetőség a szállodában! Áááá! Hogy lehetséges ez?

Persze használhatom majd a recepción lévőt, meg amugy van ilyen fizetős, bedobod a pénzt és 15percet nyomulhatsz, de hol elég az nekem skypolni, msn-elni? Blogot írni?

Még jó hogy a szakdolgozatommal "ráérek". Akármilyen gyönyörű hely ez, mégis csak egy sziget, NINCS WIFI!! olyan , mintha 5 évvel le lenne maradva technikailag. Úgyhogy az első dolgom az lesz hogy keresek vmi netkávézót a "városban", mert ez így nem állapot. A délutánom úgyis szabad, szerencsére még a szobám sincs kész a leendő szállásomon, így a szállodában vagyok ma. Mondanom sem kell, most aludnom kéne, de muszáj kiírni magamból a dolgokat. Borzalmas dolog egyedül utazni, az ember nem tudja megosztani az érzéseit senkivel. Nem vagyok hozzászokva, és ahhoz sem, hogy nem nyúlhatok mindig a telefonomhozL. Hüpp hüpp. Pedig lenne mit mesélnem.



Szerencsésen és zökkenőmentesen utam volt, ahhoz képest, hogy most utaztam először repülővel, egész ügyesen elboldogultam. Főleg miután Athenban a nő rám kiáltott kétszer, hogy: watch the screen! - miutan megkerdeztem, hol találom a csomagomat. A reptér amugy baromi nagy, úgyhogy Klau ajánlom hogy nézd meg előre a honlapon, merre rohanj majd egyik gépről a másikra.

A malév gép marha jó volt, elég picike és kaptam fini szendvicset meg üccsit is. Bezzeg az olympic... nem hittem volna hogy egybe marad, elég tróger is volt, ott mar csak egy csokis piskota járt, pedig majdnem annyi volt a jegy:S.

Éjszaka utazni fantasztikus. Annyira szépek a város fényei, ahogy összemosodik a távolodáskor! De igazán akkor döbbentem meg, mikor bemondták, hogy athenban elkezdünk ereszkedni és megláttam a telihold fényét tükröződni a tengeren! Hmmmm. Ennél már csak a napfelkelte volt izgibb és a szigeteket nézni, valamint egészen közel a földhöz manőverezni Samos sziklái között a kisgéppel.

Üres reptér után taxiba pattantam, de sajnos a bácsi nem beszélt angolul, én meg németül, így elég unalmas utam lett volna... ha nem száguldozik a tatti 100zal a szerpentinen a záróvonalon előzgetve a wolswagen taxit az ö kis opeljával. Kb 15 perc alatt átértünk, kicsi ez a sziget. Itt azóta csupa kedves ember vesz körül! Voltam már a főnöknél is, kérdezte, milyen pozicióba is jöttem...J én is ezt kerdeztem volna tőle. A következő kerdesére, hogy witch other languagES do you speak exept for English - már rövidebben válaszoltam. Mindenesetre délután megbeszéljük a részleteket. Megismertem a többieket is, a kedvencem a sztem housekeeper, mindenes Georgia, aki rögtön bevitt a konyhára meg az étterembe, ehetek amit akarok, amikor akarok , amennyit akarok. Persze dinnye az nincs, pedig mar rá voltam gerjedve. Amugy a szállodarol annyit, hogy kicsike és takaros, 4*os, de divatjamult, ugyanakkor praktikus, mert meg van minden és gyönyörű helyen van!

Úgyhogy Klau, jó helyed lesz neked is, várlak! Addig meg vhogy kibírom egyedül.
Most alukálok, délutan felderitem a környéket és aztan majd egyszer irok megint.

Csók