YOU GIVE ME FEVER

sziasztok!
ma szoba takarítás közben beszélgettem egy max 18 év körüli lányzóval, aki Georganak barátnőjének a lánya. Már 3 hete itt vannak, nyaralnak. kérdeztem, honnan jött, mondja:brazil. mi?!?! mit keresel itt?
-hát mi minden nyáron itt nyaralunk Görögben, anyuval.
- és ide elrepültök Brazíliából?
- jaaa, neeem, Belgiumban lakunk...
rantottam egyet a szemöldökömön, és kezdtem magyarázni, hogy milyen jó, hogy itt mkinek ilyen korcs családja van, eleve minimum 2 nyelven beszélnek stb stb...
- óóó én 7 nyelven beszélek!
újabb sokk - a csaj lehet hogy csak egy hormonzavaros 12 éves.és elkezdte:
- Mert amúgy az apukám indiai, aki Londonban él most, a nagymamámék meg németek, a barátaim meg spanyolok... - és igen , járt már mindenhol.:S persze nem irigykedem, kinek mit dob a gép, bottal jár és tényleg gáz szegénykém, szóval inkább dolgozom, hogy világot láthassak.

A történet tanúsága, hogy igen, ilyen korcs nép között vagyunk, még ha nem is a legforgalmasabb desztináció Szamos, rendesen jelen van a turizmus. van mitől félni.
6nap megfeszített meló (és buli után) végre lefeküdtem aludni, lázasan keltem. A torkom addig is fájt, hangom sem volt 2 napig de elnevetgéltünk rajta. ám amikor jöttek a további tünetek, fejfájás, csontfájás, fáradékonyság stb, akkor rajottem h ennek a fele sem tréfa. Másnap ugyan a lázam levitte a gyogyi, de mikor elkezdtem 11kor dolgozni, 10 perc után feladtam. Így kerültem újra a szeretett kórházamba...

ez Mária halála?-nak ünnepe után egy nappal, vagyis szintén ünnepnapon történt.
mikor megtudtam, hogy nincs mese, mennem kell, majd elbőgtem magam. nem javított a helyzeten hogy kapásból rám húzták a maszkot és kiküldtek az udvarra várni.
fél óra után feladtuk, bementünk a folyosóra, ami tele volt maszkos emberekkel, úgyhogy megnyugodtam és jobbnak is láttam viselni a megkülönböztető jelzést:).
még félóra és már az ágyon feküdtem, faggatott a cuki doki a tüneteimről, elsősorban, terhes vagyok e? ???!!! 2szer kérdezett rá, mikor vizsgált.:S
majd a jó kis vérvétel a nem annyira cuki kövér égett arcú freddy krúger nővérrel... de ügyi volt.. és én még ügyibb:). aztán a doki bácsi ledugott egy hosszú cuccot a torkomon, hogy mintát vegyen ( buli utáááán...:)), és végül G otthagyott most mar minden rendben, még nem vagyok kész, menjek röntgenre (ahol egy iszonyat kövér pasi csak rám nézett és közölte:OFF!(ruha)), várjak a laborra ( 1 óra ) és az eredményeimmel újra sorba... ahhhh
de összességében 2,5 óra alatt megjártam, majd G jött értem, elvitt boltba, majd ágyba dugott, mert addigra már olyan lázas voltam. tulajdonképpen 2 napot kellett várnom a H1N1 eredményre, addig frankón maszkban éltem( fuckin hot&hot:)).még vasárnap este elmentek a lányok a gyógyszertárba nekem, vissza is jöttek üres kézzel, hogy ők képtelenek 100eurót otthagyni büdös gyógyszerekre, így szelektáltunk, lett belőle 60:S, rögtön éreztem, meg kell gyógyulnom. és természetesen másnapra lement a lázam... és kedden este telefonáltak, hogy negatív vagyok:). igen negatív.

rutinos kórházjáró lévén szerdán újra ott töltöttem 3 órát. Zamir, a bloody Albanian gondnokunk nem volt elég gondos mostanság. Kedden Klau jött nevetve, mert elseggelt a konyhába, csúszott a padló. Meglehetősen fáradt is volt már aznap. Aztán ebéd körül hallottam egy hatalmas zajt a konyha felől újra. na , mondom, megint törtek, de mikor jott utána a többi hang , siettem megnézni, mi történt, akkor már Klaut ketten cipelték le a lépcsőn. mivel hogy Zamir vitte le a szemetet, amiből kifolyt a trutyi a lépcsőre, Klau vitte a rántottát a poolbárba, és elég durván lezúzott a lépcsőn. a lábai szana szét álltak az üveg kicsit megvágta, a kaja kicsit megégette, de ami a utána keletkezett a fenekén és a combján, kék folt... hát azzal gyerekeket lehetne rémisztgetni. Sajna a könyökét is odavágta, ami miatt most meglehetősen munkaképtelen, de legalább lazíthat. úgyhogy szerdán mentünk röntgenre, nagyon izgi volt. aznap nekem is volt balesetem. Zamir alkotott újra. még hetekkel ezelőtt levágta a füvet és a gazt, ott ahova teregetni járunk, de a száraz ágakat otthagyta és összetalálkoztam egy rózsáéval. szép kis karmolások vannak a combomon hátul. hát
ilyenek a munkakörülményeink.

de.... óóóóóóóóó... mááár alig van hátra egy hónap! és jövőhéten reményeim szerint mehetek Ismirbe!:) és a török barátom is meglátogat!
szóval repülni fog az idő, és az utolsó hetek is! és előre látom, hogy buli bulit követ majd, és a végén nagyon szomorúak leszünk, de egyelőre nagyon nagyon várom, hogy mehessek Thessalonikibe az mi kis nyaralásunkra. és aztán haza!
kutyuk cicuk, egerek!!! és hazai kaaajaaa:). nagyon honvagyam van! nagyon:)
de hát ez jó is meg nem is.
összességében jó itt lenni. tegnap ki is beszéltük a témát a lányokkal, hogy szerencsések vagyunk , hogy lehetőséget kaptunk, és én meg pláne, mert megkapom az Erasmust, ami nem csekély összeg, szóval otthon jöhet ismét a buli( csak viccelek...:)), koncert és miegymás! egy új élet, egy új Eszter:)
mert rengeteget változtam. és szerintem előnyömre, de ez majd elválik.

az is eszembe jutott ma, hogy ha minden a terv szerint haladt volna, mire hazamegyek, már használhatnám az új metrót. de hát nem:). poén lett volna.

na puszi

hamarosan talizunk!:)

POTAMI

sziasztok!

olyan jól indult ez a nap, és annyi mindent terveztem leírni, de már nem tudok örülni a dolgoknak.
Ma is valami hihetetlen szerencsének köszönhetően sikerült elkerülnöm a hatalmas balhékat. ugyanis 6 nagyon kemény nap után jött a megérdemelt day off. És mivel nem akartam semmittevéssel tölteni elhatároztam, hogy meglátogatom az egyetlen helyet , ami érdekel még a szigetből, Potamit, ami egy erdős rész egy vízeséssel.

S mint ilyen elég körülményes busszal megközelíteni, ezért mit volt mit tenni, elhívtam magammal Georgia kettedlen édes kis Angeloját, aki egyébként egy tulsulyos, ronda, szőrös 18 éves felnőtt, és a legjobb tulajdonsága hogy tudja vezetni édesanyja autóját:). nekem pont erre volt szukségem.

kellemes meglepetés volt azonban, hogy mindemellett egy nagyon kedves, udvarias és vicces gyerek:). nélküle tuti nem tudtam volna végigcsinálni a túrát, mert igen, a vízeséshez túrázni kellett, nem is akárhol, a folyóban:).

soha életemben nem túráztam még bokától nyakig (változó) érő vízben, bikiniben, és papucsban. ezúton is köszönöm giselle bünchennek hogy ilyen survivor szandit gyártott nekem:) túl élt ez már mindent és most a hatalmas sziklakon, köveken masztunk össze vissza és egyben van. amit nagyon sajnálok, hogy fotózni ugye nem tudtam a túra nagy rész alatt mert egy sziklán hagytunk mindenünket, persze őrizetlenül, jó görög szokás szerint. senki nem nyult hozzájuk.

elég korán indultunk, így sikerült kikerülni a turistákat, mikor vissza felé tartottunk, akkor kezdtek el szállingozni velunk szemben, ami elég kellemetlen volt egy rozoga falépcsőn ami kissé inkább a létrához hasonlít és kb fél méter széles. de jókat nevettünk a sziklára tapadva. szóval, nehéz elmagyarázni, de úgy néz ki ez az egész, hogy gyalogolni kell az erdőben egy kicsike patak mentén, ami folyamatosan szélesedik és néhány "híd"-nak nevezett korhadt valami vezet hol egyik oldalra, hol a másikra, közben hatalmas fagyökerekben bukdácsoltam, csúszós köveken ugrándoztam és próbáltam a természetet is élvezni:), mert gyönyörű öreg fák vannak, és nagyon idilli az egész.
aztán fél ora után megérkeztunk egy helyhez, ahol bele kellett mászni a vízbe és átbukdácsolni néhány nagyobb sziklán, felfelé a folyón és ott volt a vízesés, ami igazáből egy elég kis semmi. megpróbáltunk felmászni rajta, de nem ment:), így elkönyveltük hogy tuti nincs semmi a túloldalt, ezt is láttuk, mehetünk.

visszatérve felmásztunk a már említett korhadó falépcsőn egy étterembe, meginni egy kávét, de 15 perc meredek lépkedés után realizáltuk hogy a hely zárva van. szerencsére találtunk egy 12év körüli gyereket, aki hozott nekunk frappét, borkóstolót és vizet. na meg közölte h a vízesésig még a másik irányba le kell ereszkednünk és 20 percet menni kb a vízben. utólag nézve nagyon optimista volt, mert nem 20 perc volt az az út, de mindegy. nekiláttunk, h hátha... és le is másztunk. itt megjegyezném hogy a szobatakarítás és a lavór emelgetés után a kezem feladta, dehát már 2 hete is éreztem mosogatás közben hogy nem bírom fogni a szivacsot, és hogy baj lesz... mindegy, legalább nem ért meglepetés, mikor szombaton már fáslizni kellett a csuklóm és a kézfejem, ugyanis a a hüvelykujjam és a többi között az ízületek begyulladtak és a csuklóm sem az igazi. kaptam rá voltarent, meg sportkrémet, ez segít, de nem ártott volna pihentetni.na most ez a túra kemény karmunkát igényelt, és sokat kellett kapaszkodni, húzódzkodni, mivel mezitláb meg papucsban a lábamra nem igen számíthattam, de megérte:).

lent egy újabb sekély részébe értünk a folyónak, ahol lepakoltunk, levetkőztünk újra és irány a második túra... itt már bajosabb volt, eleve a vizipókok zavartak, ezt leszámítva a víz nagyon tiszta volt, de a napfény miatt nem láttad merre vannak a nagyobb kövek, jóformán csak tapogatóztunk.aztánn volt, ahol úszni is kellett, nagyon para volt, volt, ahol úgy húzott fel Angelo, visszafelé meg seggelve másztam le:). mondanom sem kell az adrenalin szintem az egekben volt, közben pedig a folyóval is harcolni kellett, mert volt egy kis sodrása. és vééééggre elértük a vízesést, de ismét csalódnom kellett. ugyanis ez sem volt valami hatalmas, bementem alá és még a bikinit sem tépte le rólam:). mellette lógott naívan egy kötél néhány csomóval, amin fel lehetett volna mászni, ha... az ember pókembernek születik vagy valami:).

visszafelé gyorsabb volt ugye, az árral egy irányban, és ismertük is az utat, ennek ellenére mindketten felbuktunk és estünk egy egy hasast, én jó formámat hozva a bokáig érő vízben:D, túl magabiztos lehettem:D.
aztán fel a hegyre, le a hegyről, és haza.
majd elaludtam a kocsiban. de szerencsére az isteni sajtospite életben tartott.
a poén hogy mindez 20centembe került.

hatalmas élményekkel érkeztem haza, de ezeknek már senki nem tudott velem együtt örülni, ugyanis a többieknek az egyetlen szabadnapukat is elvették, holnaptól senki sehova, nonstop meló. mindemellett ment megint az ordibálás ezerrel, mert a főnök nem tudott elsikkasztani vmi pénzt, a feketén kiadott szoba után, elfelejtették tájékoztatni Alát róla ő meg kifizettette a számlát reggel, dehát olga helyett dolgozott, aki nem birt felkelni mert előző este a pasijával mulatott Karlovassiban.

pénteken mi is mulattunk, hazafelé találkoztunk az imént említett hölgyeménnyel, épp az utca közepén részegen tántorgott a szakácsunk karjaiban. és akármennyire is mentünk lassan, nem tudtunk eléggé lemaradni, mert léptén nyomon smároltak és fogdosták egymást. ezt a főnököt is könnyű tisztelni;). utána odajött ölelgetett minket, hogy mennyire szeret mkit, közöltük vele, hogy hát igen, itt mki imád mkit , főleg ha részeg, de ezt ugyanúgy fapofával viselte mint a másnapot.
mindegyke.

emellett volt pohártörés, haza akarják küldeni Esztert.... persze nem tudják, kényszerhelyzet van, így csak ordibálnak, ő meg vissza, ettől zeng az étterem. ma a legforgalmasabb napunk volt, 109 vendéggel reggel, van 45 ulőhelyünk, szóval képelhetitek mi ment. ráadásul a fogyasztóvédelem is ellenőrzött, szóval igen jókor mentem el megint messzire, és most is mennem kell:)
este koncert, előtte vacsi, ugyh puszi, a továbbiakról majd a következő bejegyzésemben!
sziasztok!