PAINT IT BLACK

egy hét! és ha szerencsém van, 5 munkanap, ha nem 6, majd még egy szundikálás és elhagyhatom a börtönünket, hogy aztán nekivágjunk az igazi Görögország felfedezésének.
remélem segít velem feledtetni az itt elszenvedett hónapokat és azt, hogy utálom ezt a népet. ha végre én leszek a vendég. mert akkor ugye nagyon kedvesek és szívélyesek.
és akárhogy is, a természet szépsége és a barátok meglehetősen kompenzálták a negatív dolgokat, és mindez meglesz kicsit északabbra is.

rég írtam már. hogy mi történt azóta?
rengeteg dolog. Igazából minden a lányok távozása körül forgott, szinte minden nap ünnepeltünk és tesszük még máig is, hiszen szerencsére nem egyszerre mentek el.
A legelső madár, aki északra húzott , az akit legkevésbé hiányoltunk és ő viszont annál inkább minket és tegnap vissza is tért, Ő Georga.
10 napra kb megszabadultunk tőle és olyan békés volt minden és mki hogy az leirhatatlan.eleve kevés vendégünk volt 13áig, így fél napok alatt letudtuk a műszakokat, és kértük a fél nap szabadokat. aztán rájöttünk, hogy nincs értelme jót tenni nekik azzal hogy kevesebb lesz a fizetésünk, még lejjebb kapcsoltunk, személy szerint pl 10 szobát takarítottam 6 órán át, közbe filmet néztem, hajat mostam, átöltöztem és fél órával korábban lelkiismeret furdalás nélkül elmentünk Olgával ebédelni, aki ugye a housekeeperek főnöke, de mivel minden reggel a recepciós is voltam egyben, mert ő 11ig aludt, így egy szót sem szólt. egy fajta kellemes melankólia terült ránk és élveztük amíg lehetett.

aztán elkezdődött.

és innentől aktualizálom a bejegyzésem, meert ugye minden nap történt valami extra mostanság, szóval már csak 5 napom van hátra!
és már egyedül vagyok.
sajnos az előzőt nem tudtam befejezni, mert a lányok mentek szépen egyesével és mindig volt kit ünnepelni, és kiért távol maradni a géptől. mondhatom, annak ellenére hogy tele a szálló, mi meg csak fogytunk, a munka kemény volt, de az elmult 10 nap nagyon jól telt.
kicsit erőltettük ugyan hogy mindig mindenki együtt legyen, de a végén hatalmas pletykapartikat csaptunk, folyt az ouzo a vodka és végül kiszoktunk a poolbárba is, ahol 25%át kellett csak fizetnünk a koktélok árának, ha épp valamelyik vendég el nem emelte a számlát az asztalról , vagy nem a ház vendégei voltunk.
szóval keveset aludtunk, akkor is a parton, úgyhogy szép barna lettem, vagyok, és nem csak a bőröm:)
hanem a hajam is!!! egy lépéssel közelebb a valósághoz, vissza az igazi életembe!(a jelzőt, hogy régi (élet), sajnos vagy nem de már nem használhatom)
végre a naptól fakult hajam régi színében tündököl:)
az élet apró örömei.
azt nem is mesélem már, az milyen öröm volt, mikor a szemhéjamról és a fülem belsejéből súroltuk a festéket:), Justina nagyot alkotott, de megérte:).

aztán most már egyedül vagyok. nem teljesen, mert eszter még itt lábatlankodik mindenhol:), bár sokat segít, nem nekem kell lennem az étterembe!!:D ugy élvezem, távol a vitáktól, zenéim mélyébe burkolózva takaritok és mosodázom, 4-4 orákat egy
nap, igy szabad a délutánom.
ezért is volt, hogy sok időt tölthettem a lányokkal az utábbi időkben, a beosztásomnak köszönhetően 3kor végeztem , sőőőt, sokszor korábban is, mert együtt csináltunk mindent az utolsó napokban, addig is lássuk egymást a többiekkel.

így történt hogy mentem volna ki teregetni Justinához, mikor halálra sápadva találtam az ajtó előtt. remegett, mert amikor kiment az udvarra( ez egy hátsó rész az épület mögött, montain wiewval, de igazavol csak romos épuletek vannak:)) majdnem belerúgott egy döglött patkányba. és mikor megállt hogy felmérje a helyzetet, realizálta hogy van ott még több is, amerre nézett , csak patkányok hevertek, megmurdálva. szóltunk olgának, hogy ez igy nem buli:), kezdeni kéne valamit, mire jött Georga, hogy mit szarozunk, ezek semmik ahhoz képest amik Afrikában vannak. épp seprűért kuldte Esztert ( gondolom másnap azzal takaritotta volna a konyhát) mikor adtam neki kukazsákot, a kezére húzta és szépen elkezdte őket gyűjtögetni. kicsit sokk hatás alatt voltam, mikor láttam hogy feszül az átlátszó zacsi a hatalmas testek alatt, olga elment hányni, mi meg sikítoztunk. és aztán mint aki jól végezte dogát, visszament ebédeltetni. hmmm
ennél is érdekesebb hogy tanakodtunk, mi lehet az oka mindennek, mivel a szálloda szinte az utolsó épület és a gondnok nem rakott ki mérget (ugye van egy csomó kutya, macska), G megállapította hogy ez bizony kígyó,mert az szokta otthagyni a tetemeket.
én nem értettem, de megdöbbentő volt ezt hallani a pár nappal azelőtti kijelentésem után, miszerint az egyetlen dög, amivel itt még nem futottunk össze az a kígyó.

mert ugye van itt minden szép és jó, egyre több szobákban, egyre több a bárban, egyre több lábbal, hatalmas méretekkel, és valahogy, de rajtam is egyre több a piros viszketó kiutés, csípés, allergiás cuccok. nem egy fajta, most kapásból 3-4 kulonbözőt tudnék mutatni. ősz van, mondták ők. és ahogy Eszterem említette: addig örülj, amíg nem kígyóbőrben ébredsz fel:). na igen, pozitív.


aztán a főnökség 2 részre szakadt, mi meg az éjszakázásaink miatt egyre inkább a báros, Manager, Janni és Elena bandához kerültünk , ami miatt az éttermes, tulajdonos banda ki van akadva. szóval 2 tűz között vagyunk, mert mindig megy a harc a tulajdonjogokért, a pénzért az igazért, ki merre melózzon, na meg eszter miatt,mert G utálja, Michalis védi és ezért, hogy bosszantsa az éttermes bandát be is nyomja egy két órára hozzájuk melózni, mikor meg már mki kibukna, kimenekíti a bárba:). nagyon vicces kívülállóként figyelni mit művelnek. vagy hallani, hogy: visszavárunk Justina! de mi már Olgától tudjuk, hogy a báros bagázs nem lesz itt jövőre...
egyre többet hangzik el a kérdés, vissza jössz-e és én egyre biztosabb vagyok benne, hogy NEM! és napról napra határozottabban hajtom.
mióta javában csak takarítok, több mint 2 hete minden nap nonstop, a leggyakrabban használt szerek közé a rovarirtó mellé felkerült a listára a Voltaren is:) na meg a fájdalomcsillapító:).
de nem törődtünk vele, mindenkinek nagyon jól teltek az utolsó napok, kevés kivétellel.
ilyen volt Klau utolsó hete, amikor bejött a rossz idő és mi rohantunk ki az utcára és táncoltunk és ugráltunk és énekeltünk, amikor elkezdett esni az első eső ittlétünk óta, igaz nyári zuhé:).
márnap nem voltunk olyan boldogok, mikor az étterem külső erkélyes része, ahol a vendégek mindig esznek teljesen elázott, és a gipszkarton álmennyezet egyesével elkezdett lepotyogni nem kis mocskot hagyva maga után. pánikhangulat tört ki, mindenki a szállodában lebzselt. ekkor volt, hogy az ötödik pozíciómai is kipróbálva 2 napot dolgoztam a poobárban, amiből a másodikon beköltöztünk bentre, és nem győztük önteni a vendégekbe a kávét és az alkoholt, mert rohadt hideg volt.
ez 4 napig tartott. mikor klau távozott, kisutott a nap a tiszteletére. még egy utolsót napozhatott.
de nehéz volt búcsút venni a lányoktól. minnél kevesebben maradtunk , annál jobban egymáshoz húztunk, és annál rövidebb volt az elköszönés időtartama. ma reggel Justina olyan hirtelen pattant be a kocsiba, hogy a kamerát ugy adtam utána be az ablakon.
nem önsajnálatból, de ugye készültek a videók, ment a sírás rívás és nekem nem lesz akitől elköszönjek hajnalban, vagy aki képet csináljon rólam.
kicsit szomoru vagyok emiatt, de a másik szemem nevet:) mert már nagyon mennék.
akkor is ha nem leszek képes a tropára ment csuklómmal és hátammal csomagot cipelni:).
hjajj

szerencsém van, nem csak az utolsó napok étteremmentes munkáját illetően, de ha minden igaz Eszter volt lesz jelenbeli barátja ide jon kocsival és egyutt mennek haza, szóval haza tudok majd küldeni néhány dolgot. és hozatni is, bármennyire is nem akaródzik valakinek vastag pulcsit cipelni,mondván nyár van még. Igen , állítólag Athénnál meleg a tenger, itt elég hüsi, de azért tegnap belementem. olyan szél volt, hogy a hatalmas hullámok még a bikini felsőm is elvitték:) és utána többen köszöntek rám az átlagosnál a szállodába visszafelé. utolsó napokra ezt is megéltem:)

lassan szedem össze a cuccaimat, a gondolataimat és az emlékeket. legközelebb már csak leltározni jövök vissza.
addig is gondoljatok rám sokat! én is Rátok!
Hamarosan találkozunk!
puszi