MINDEN CSODA 3 NAPIG TART

Ha eddig jól éreztem magam, hát akkor ma igazán sikerült lerombolniuk az illuzioimat. És nem hagyják abba.
Megbékéltem, hogy nincs internet, mert minek is az ide, ilyen gyonyorű helyre, vétek a gép előtt ülni, elég ha csak heti egy-két alkalommal jelentkezem, hiszen minden rendben van. Ma mégis úgy vártam arra, hogy kibeszéljem magamból a történteket, mintha az életem múlott volna rajta, pedig lehet hogy csak tulreagaltam a dolgokat – gondoltam utolag – de folyamatosan biztositanak felole, hogy nem.

Ott kezdődik ugye, hogy minden reggel a reggeliztetés helyett a raktárat kell takarítanom. Fehér ruhában, a mocsokban,a pókok között… nem csoda , hogy nincs szererncsém, annyit megöltem,vagy tettem ideiglenesen hajléktalanná az elmult napokban. Ugyanis ha elmasztak, nem bantotatm én, nem is mertem, de ha tudtam holna, amit most már tudok, megölöm mindet, sikítozva persze. Szóval ma egy ujabb raktarat takaritottam, ezt már végképp nem értettem , minek, mikor csak néhány mocskos szék volt ott és rozoga asztalok (mint egy műtőasztal, olyanok). 4szer sepertem fel, mire ugy véltem, hogy talán elkezdhetem felmosni,mert nem lesz minden tiszta sár. Ugy a felénél jártam, mikor jott a fonokom, Georgia, és kozolte, hogy MUSZÁJ tisztának lennie, ugyanis itt fog enni a személyzet. Elkerekedett a szemem, mivel a fal pereg, amugy ablak nincs, csak egy juk az egyik oldalt, ami beenged némi fényt az elozo nap takaritott gondnok raktárábol, valamint log egy korte a falbol. Termeszetesen, lázasabban suroltam, ha itt eszunk, ám legyen tiszta. Kaptam meg feladatot, nehogy hamar vegezzek: még egy raktár,még vagy ötven pók halála, majd az elotér, ahol mint a fáknak az évgyuruibol, ugy lehetett olvasni a cipotalpnyomokbol az éveket. Makacs foltok. Majd kivittem vagy ket doboz szemetet, de mivel a pince=raktár=étkezőrész nagyon kacifántos, sotét, nyirkos, budos, stb, eltévedtem hirtelen.
A felmosás kozben, mikor megtudtam, hogy itt fogunk enni, eszembe jutott, hogy jó, hogy még nem koltoztetnek ide, mosolyogtam egyet és el is feledtem a gondolatot, mindaddig, amig az eltevedesem során elém nem tárult a látvány. Egy romos szoba, csupa beton, kis pinceablakok, mészszag, neoncső,stb. –jézus, mi ez itt?!mint egy borton, gondoltam, majd tovabb mentem a sötét folyósón és még egy és még egy szoba, duplaággyal a kozepén, gondol, gondol, gondol, és mint micimackónak, olyan gyorsasággal esett le: 3*2=6, hatan leszunk, készul a szobánk….
Ha azon az „ágyon” Ákost látom meg egy másik nővel, nem tátom el akkorára a számat, mint akkor…  szó szerint leesett az állam.
Neeeem,nem lehet, hát ezek lyukak!!
Bementem, jobbra egy kisebb lyuk, abban egy másik lyuk a földön, majd vmi zuhanyféle, törött víztartály a budihoz, szocreál narancssárga kör tükör. Még beljebb = egy lépés: egy totál feherre meszelt szoba, betonkoporso a kozepén, duplán, „franciaágy lesz”, valamint az amugy erkélyre valo rozoga asztal, két muanyag szék, , törött éjjeli szekrény, torott szekrényajtó, kicsi minden és hideg, nyirkos, amugy pedig a szeméttároló és egyéb raktárak,a garázs szomszédságában.
Nesze neked tengerparti kilátás! Az ablakot kinyitottam, pont egy szintben volt a fejem a földdel… nem kell balkonláda, az tuti…. És elképzelni sem tudom például, hogy ezek után milyen matracra kell majd letennem a fejem…
Gondoltam, kiverem a balhét, hogy már pedig én nem alszom egy ágyban egy lánnyal, tiltja a vallásom, és a vőlegényem is ellenezné, de képesek lennének egy törött napágyra elszállásolni akkor. Annyira elvetélt ötlet, mint az ablakok pucolása, amit nem úsztam meg, csak kérdezte georgia: nem tudsz feljebb menni?nos, igy két méter magasban, a forro letran aminek a teteje derék magasságban volt, akkor, először nemet mondtam. Aztán jöttek a pókos ablakok, amit nem meséltem, de megcsinaltam szintén. Mikr egy pok leesett es felém indult, sikitottam egy nyagyot. Stavro, a szakacs lejött, hogy –WHAT?, mondom csak félek a pokoktol, erre megnyugodott, mert azt hitte, kigyot találtam.
Nos ezek után holnap reggel szintén itt fogok takaritani, és vasárnaptol itt fogok lakni…

Aztán vége a reggeli müszaknak, feljöttem a szobámba, elbőgtem magam, most az egyszer nem azért, mert hiányozik a családom, majd megnyugtattam magam, és elhatároztam, ha a lányok jonnek, jobb lesz. De kell egy bicikli, és amikor csak lehetosegem van el kell menni minél messzebb, a szállodától, mert nagyot csalodtam bennük.
Így egész délelőtt bicikli utan rohangáltam, eredménytelenül eddig, pedig már az édességboltost is megkérdeztem, nincs e egy fölös, használt bicaja, de nem. Majd beszéltem ugye veletek, a családdal, és még jobban megnyugodtam, hazajottem, és evés után realizáltam, hogy legalább a kaja jó. Igen.
A vacsora kezdetén megérkezett Vitalie, Észtországból,megosztottam vele a szobam, majd mentem vissza dolgozni. Szerencsere tiszta volt a padlo, nem kellett a végén felmosni, igy már 9kor végeztem, de elotte vacsi, megint görög sali…. Hmm. Jó életem van. Jöttem volna fel az uj lakotarshoz, mikor Georgia utánam szól, hogy vasárnaptól mind egyutt eszunk=a hat vendégmunkás lány, lent, ugyh holnap asztalmosás, minden…mondom ok, szerintem jó dolog, ha együtt vacsizunk, családias stb. nyálszöveg, mire közli, hogy Stavro külön fog főzni nekünk, nem azt esszük, amit a vendégek. Stavro csak mosolygott, mondja : special food for special girls – vagyis speciálisan maradékból főzött kaja a 6 gondosan szegény országból kiválogatott kákabélű mosolygós lányoknak.
Nem értem.
Egyrészt a sszálloda sosem volt és sosem lesz tele. Most 10 vendég van, 56 szobára. Igaz, ebből a személyzet azon része, akik nem lent fognak élni és sokszor annyit kapnak mint mi, elfoglal egy párat, de hát… ha minden másnap koltoznom kéne, se bánnám, csak ne abba a mocskos lyukba.
És kaja, mindig rengeteg marad. Igazából eddig is, én is csak akkor ettem, ha a vendégek befejezték, elpakoltunk, kitakaritottam stb. vagyis csak a maradékot. 6 lány… tényleg azt hiszik, kiennénk őket a vagyonukból? Persze sok mindent ujrahasználnak. Rutintalanul is feltűnik, hogy ugyanaz a kaja van, egyszer saját levében sulve, másnap fűszerezve. De hogy ilyen smucigok legyenek…

Mikor ezt is megtudtam, bosszusan jöttem fel és elkezdtem mesélni Vita-nak. Szegény egyik cigiről a másikra gyújtott. Jól fogadtam az első napján.
Amugy nagyon kis aranyos. Állitolag még két lány jön orosz nyelvterületről. Klau csak vasárnap érkezik, le marad minden „jóról”, a tengerparti kilátásról, a tiszta, csempézett fürdőről, a hatalmas üvegablakokból, a jó kajákból.
Nem tudom, hogy mikor, de valószínűleg az a privilégium is megszűnik, hogy bejárhatok Olga irodájába e-mailt küldeni, vagy a konyhába enni, vagy akár inni is. Mert ezek után aligha cuppanhatunk rá a kólaautómatára. Persze mindennek meg van az előnye. Amíg egyedül voltam, senkit nem zavart, mit eszek, hol lakom, merre megyek. Most hogy 6ra kibővülünk vasárnap, majd fog. Az, hogy az étteremben dolgozom, nem a recepcióban, mint néhányan fognak még közülünk eléggé mocskos meló, de ugyanannyira keveset fizetnek érte és legalább a kaja közelében vagyok, tudok csórni. Szóval megpróbálok örök pozitívan gondolni a dolgokra és legyőzni a pókokat, legyőzni a hiányosságokat és a hiányokat, kitartani, mert már csak 12x nap, és amúgy gyönyörű és kaland lesz és csak most kezdődik… de mi? A szezon, a tömeg, a még több munka, a heti 6 nap meló, ami itt azt jelenti, hogy 7 nap után 1 szabadnap…, a túlórák, a 40 fok feletti hónapok, remélem még több bogár jön. Ugyanakkor egyre inkább felfedezem a várost, egyre több új ismerőst szerzek ( egyre több nevet jegyzetelek), egyre többen leszünk és biztos jól fogjuk érezni magunkat itt, a kaja, a meló, a szállás ellenére is.
Ennek örömére holnap, azaz már ma, vagyik akkor a szombatot Vitaval töltjük, strandolunk, megyunk a városba, veszünk bort és megünnepeljük, hogy a nyáron utoljára alszunk rendes ágyban.
Jaszasz!