YOU GIVE ME FEVER

sziasztok!
ma szoba takarítás közben beszélgettem egy max 18 év körüli lányzóval, aki Georganak barátnőjének a lánya. Már 3 hete itt vannak, nyaralnak. kérdeztem, honnan jött, mondja:brazil. mi?!?! mit keresel itt?
-hát mi minden nyáron itt nyaralunk Görögben, anyuval.
- és ide elrepültök Brazíliából?
- jaaa, neeem, Belgiumban lakunk...
rantottam egyet a szemöldökömön, és kezdtem magyarázni, hogy milyen jó, hogy itt mkinek ilyen korcs családja van, eleve minimum 2 nyelven beszélnek stb stb...
- óóó én 7 nyelven beszélek!
újabb sokk - a csaj lehet hogy csak egy hormonzavaros 12 éves.és elkezdte:
- Mert amúgy az apukám indiai, aki Londonban él most, a nagymamámék meg németek, a barátaim meg spanyolok... - és igen , járt már mindenhol.:S persze nem irigykedem, kinek mit dob a gép, bottal jár és tényleg gáz szegénykém, szóval inkább dolgozom, hogy világot láthassak.

A történet tanúsága, hogy igen, ilyen korcs nép között vagyunk, még ha nem is a legforgalmasabb desztináció Szamos, rendesen jelen van a turizmus. van mitől félni.
6nap megfeszített meló (és buli után) végre lefeküdtem aludni, lázasan keltem. A torkom addig is fájt, hangom sem volt 2 napig de elnevetgéltünk rajta. ám amikor jöttek a további tünetek, fejfájás, csontfájás, fáradékonyság stb, akkor rajottem h ennek a fele sem tréfa. Másnap ugyan a lázam levitte a gyogyi, de mikor elkezdtem 11kor dolgozni, 10 perc után feladtam. Így kerültem újra a szeretett kórházamba...

ez Mária halála?-nak ünnepe után egy nappal, vagyis szintén ünnepnapon történt.
mikor megtudtam, hogy nincs mese, mennem kell, majd elbőgtem magam. nem javított a helyzeten hogy kapásból rám húzták a maszkot és kiküldtek az udvarra várni.
fél óra után feladtuk, bementünk a folyosóra, ami tele volt maszkos emberekkel, úgyhogy megnyugodtam és jobbnak is láttam viselni a megkülönböztető jelzést:).
még félóra és már az ágyon feküdtem, faggatott a cuki doki a tüneteimről, elsősorban, terhes vagyok e? ???!!! 2szer kérdezett rá, mikor vizsgált.:S
majd a jó kis vérvétel a nem annyira cuki kövér égett arcú freddy krúger nővérrel... de ügyi volt.. és én még ügyibb:). aztán a doki bácsi ledugott egy hosszú cuccot a torkomon, hogy mintát vegyen ( buli utáááán...:)), és végül G otthagyott most mar minden rendben, még nem vagyok kész, menjek röntgenre (ahol egy iszonyat kövér pasi csak rám nézett és közölte:OFF!(ruha)), várjak a laborra ( 1 óra ) és az eredményeimmel újra sorba... ahhhh
de összességében 2,5 óra alatt megjártam, majd G jött értem, elvitt boltba, majd ágyba dugott, mert addigra már olyan lázas voltam. tulajdonképpen 2 napot kellett várnom a H1N1 eredményre, addig frankón maszkban éltem( fuckin hot&hot:)).még vasárnap este elmentek a lányok a gyógyszertárba nekem, vissza is jöttek üres kézzel, hogy ők képtelenek 100eurót otthagyni büdös gyógyszerekre, így szelektáltunk, lett belőle 60:S, rögtön éreztem, meg kell gyógyulnom. és természetesen másnapra lement a lázam... és kedden este telefonáltak, hogy negatív vagyok:). igen negatív.

rutinos kórházjáró lévén szerdán újra ott töltöttem 3 órát. Zamir, a bloody Albanian gondnokunk nem volt elég gondos mostanság. Kedden Klau jött nevetve, mert elseggelt a konyhába, csúszott a padló. Meglehetősen fáradt is volt már aznap. Aztán ebéd körül hallottam egy hatalmas zajt a konyha felől újra. na , mondom, megint törtek, de mikor jott utána a többi hang , siettem megnézni, mi történt, akkor már Klaut ketten cipelték le a lépcsőn. mivel hogy Zamir vitte le a szemetet, amiből kifolyt a trutyi a lépcsőre, Klau vitte a rántottát a poolbárba, és elég durván lezúzott a lépcsőn. a lábai szana szét álltak az üveg kicsit megvágta, a kaja kicsit megégette, de ami a utána keletkezett a fenekén és a combján, kék folt... hát azzal gyerekeket lehetne rémisztgetni. Sajna a könyökét is odavágta, ami miatt most meglehetősen munkaképtelen, de legalább lazíthat. úgyhogy szerdán mentünk röntgenre, nagyon izgi volt. aznap nekem is volt balesetem. Zamir alkotott újra. még hetekkel ezelőtt levágta a füvet és a gazt, ott ahova teregetni járunk, de a száraz ágakat otthagyta és összetalálkoztam egy rózsáéval. szép kis karmolások vannak a combomon hátul. hát
ilyenek a munkakörülményeink.

de.... óóóóóóóóó... mááár alig van hátra egy hónap! és jövőhéten reményeim szerint mehetek Ismirbe!:) és a török barátom is meglátogat!
szóval repülni fog az idő, és az utolsó hetek is! és előre látom, hogy buli bulit követ majd, és a végén nagyon szomorúak leszünk, de egyelőre nagyon nagyon várom, hogy mehessek Thessalonikibe az mi kis nyaralásunkra. és aztán haza!
kutyuk cicuk, egerek!!! és hazai kaaajaaa:). nagyon honvagyam van! nagyon:)
de hát ez jó is meg nem is.
összességében jó itt lenni. tegnap ki is beszéltük a témát a lányokkal, hogy szerencsések vagyunk , hogy lehetőséget kaptunk, és én meg pláne, mert megkapom az Erasmust, ami nem csekély összeg, szóval otthon jöhet ismét a buli( csak viccelek...:)), koncert és miegymás! egy új élet, egy új Eszter:)
mert rengeteget változtam. és szerintem előnyömre, de ez majd elválik.

az is eszembe jutott ma, hogy ha minden a terv szerint haladt volna, mire hazamegyek, már használhatnám az új metrót. de hát nem:). poén lett volna.

na puszi

hamarosan talizunk!:)